Katy Perry és Lady Gaga új dala, az Applause és a Roar szinte egyszerre jelentek meg, így osztva a pop világát kétfelé: azokra, akik Katy új számát támogatják, és azokra, akik az Artpop előfutárát preferálják. Habár Katy eladásai egyelőre jóval magasabbak az Egyesült Államokban, a többi országban Gaga kislemeze mondható sikeresebbnek, így ez a zenei 'csata' még közel sem dőlt el, tekintve, hogy a Roar már promóciót gyűjthetett be, míg az Applause-t a kiszivárgás miatt előre kellett hozni, így a dalt még nem adják a rádiók, ami jelentősen hátráltatja annak sikerét.
Azonban nem adatokat szeretnék megadni, hanem véleményt nyilvánítani a két kislemezről. Az első dolog, amit meg kell állapítom, hogy mindkettő nagyon jó. A Roar-ral Katy nem váltott nagyot a Teenage Dream-hez, de méginkább annak az újrakiadásához képest, ugyanazt a pörgős, kicsit talán rockos pop-vonalat képviseli. Ezzel szemben Gaga nemhogy új vizekre evezett, szerintem műfajt is teremtett. Az Applause talán sablonos dance-slágernek tűnhet, de van benne egy hatalmas csavar, ami egyedülállóvá, és "művészi pop"-pá teszi a kislemezt: Gaga ügyesen rájátszik hangjának jazz-es csengésére, ezzel egy elektronikus jazz-dalt készítve. Az Applause rendkívül fülbemászó, igényes, bevállalós és mégis sablonos annyira, hogy sikeres lehessen, én úgy gondolom, hogy ez Gaga eddigi legjobb kislemezválasztása. A Roar ezzel szemben semmi újat nem hoz: a Part of Me tökéletes mása. Annak ellenére, hogy mindkét dal nagyon tetszik, egyértelműen Applause-párti vagyok.
