The Voice (US) negyedik évad - gyémántok közül üveget

Kedden csalódást keltő véget ért az amerikai Voice negyedik évadja, melyben ezúttal Christina Aguilera és Cee Lo Green helyett Shakira és Usher ült a vörös székekbe.
A műsor színvonala semennyit nem esett az őszi évadhoz képest, szokás szerint elképesztő tehetségeknek fordultak meg a 'mesterek'. Sarah Simmons például olyan hangszínnel rendelkezett, és úgy tudta kontrollálni a hangját, mint ahogy még senkit nem hallottam. Sasha Allen-nek (aki mellesleg Christina Aguilera háttérénekese volt a Back to Basics turnén) olyan hangterjedelme és hangerőssége volt, hogy I Will Always Love You-feldolgozása közelében volt az eredetinek. Caroline Glaser hangjánál kevés különlegesebbet hallottam még a természetességével és könnyedségével.
Az amerikaiak azonban szokás szerint nem a fülükkel, hanem a - feltűnően kicsi - agyukkal és a szemükkel szavaztak, így a top8 volt az utolsó olyan felállás, amivel valamennyire is egyetértettem. Ezután azonban Blake teljesen átlagos, semmilyen és tehetségtelen csapata került döntő fölénybe (3-1-1-1), míg az elképesztő tehetségek (Sarah Simmons, Judith Hill) sorra estek ki a mezőnyből. Azonban a legsokkolóbb talán mégis az volt számomra, hogy Shakira, illetve Adam Levine csapatából egy előadó sem jutott be a döntőbe, míg Blake-nek két versenyzője is vígan besétált a legjobb háromba, mikor - nem győzöm hangsúlyozni - egyikük sem volt kiemelkedő. A végső felháborodás azonban még váratott magára a döntőig, amikor kihirdették, hogy az évad "legjobb hangja" a 16 éves Danielle Bradberry, akire bár nem jellemzők a hamis hangok, de a tehetség éppannyira nem. Miss Semmilyenke Countrygirl-lel ráadásul Blake Shelton sorozatban a harmadik győzelmét szerezte meg mesterként, ami - tekintve, hogy négy évad volt - elég kellemetlen és idegesítő felállás.

Jessie J - Wild (feat. Big Sean & Dizzee Rascal)

Jessie J visszatérő kislemeze, a Wild már több mint két hete, kijött, de azóta most először volt alkalmam leírni a véleményem róla.
Először is le kell szögezni, hogy a dal nagyon jó. Fülbemászó és pörgős dallamához jó szöveg és zseniális alap társul. Emellett Jessie egyedülálló hangja, amelyet a Who You Are óta jelentősen fejlesztett, is megmutatkozik a Wild-ban.
A számnak az egyetlen, de annál nagyobb negatívuma a két közreműködő rapper. Teljesen szétszaggatják a dalt összefüggéstelen, rossz és a témához nem illő rapjeikkel. Először Big Sean kerül sorra a lehető legvalószínűtlenebb helyen, a második pre-chorus helyett, és azt ecseteli, hogy ha piranhákkal úszna, valószínűleg halat vacsorázna. Majd Jessie visszatér a refrénben, és visszahozza a kellemes hangulatot, amit a bridge-ben Dizzee Rascal tipor porba. Sajnos a rapper szövegét nem tudom kritizálni, hiszen idióta kiejtése miatt egy szót sem értek belőle.
A Wild Jessie J legjobb dala lehetett volna a két borzalmas közreműködő nélkül, de még a két rappel együtt is a legjobbak közé tartozik. Egy kis promócióval brit első is lehetne, de hát ilyet ne várjunk Jessie-től!