Egy vegyes év után végre jó következik?

2013-mal egy nagyon változatos és vegyes popzenei évet zárunk. Jöttek ki nagyon jó albumok, hatalmas csalódások, zseniális dalok, tipikus slágerek, sablonos és elvont alkotások. 2014-re azonban - mint jellemzően minden következő zenei évre - pozitívan tekintek.

Jövőre albumokban nem fogunk hiányt szenvedni. Az évet a januári Pulses indítja, melyet az amerikai popduó, a Karmin még idén ki akart adni, azonban az Epic Records valamiért visszatartotta. Az album vezető kislemeze, az Acapella 2013 legjobb dalainak egyike, ezért remélem, hogy az elméletben márciusban megjelenő Pulses hasonló színvonalú és stílusú lesz. Lily Allen visszatérő kislemeze, a Hard Out Here már megjelent, és a Lily-től már megszokott stílust képviseli. Az album minden valószínűség szerint nemsokára érkezik. A Voice-zsűritagként visszatérő Shakira is év elejére ígérte új albumát (ez nyilván nem így lesz), mely az előrejelzések szerint a She Wolf vonalát fogja folytatni. Az első kislemeznek szánt Truth or Dare legalábbis nagyon dances hangzású, valamint az elmúlt évben az énekesnő olyan előadókkal dolgozott együtt mint Afrojack vagy Sebastian Ingrosso. Kíváncsi vagyok az eredményre, de nem szeretném, ha Shakira is elmenne egy semmilyen, sablonos dances irányba, és lecsúszna a felkapaszkodni próbáló legendák közé. Jennifer Lopez új albuma egy rejtély. Az előfutár Live It Up még tavasszal kiadásra került, a lemezről azonban még mindig semmi hír. Az első kislemez véleményem szerint förtelmesen rossz, és ha Jenny előző albumainak tendenciáját figyeljük, egy a single-höz hasonló stílusú CD-t várhatunk tőle jövőre. Pixie Lott harmadik, frappánsan Pixie Lott névre keresztelt stúdióalbuma is 2014 júniusára várható, és a promóciós kislemezként megjelent Heart Cry alapján visszafordul a Turn It Up stílusához. Az első kislemez az albumról az eredetileg Christina Aguilera-nak és Cee Lo Green-nek íródott Nasty lesz, mely egy nagyon ütős popdal. Lana Del Rey Tropico című rövidfilmje premierjén bejelentette, hogy a hírekkel ellentétben nemhogy nem vonul vissza, de 2014-ben kiadja második stúdióalbumát, az Ultraviolence-t. Állítólag nem várható stílusváltás az énekesnőtől, tehát remélhetőleg egy a zseniális Born to Die-hoz hasonló albumot kapunk. Rita Ora annak ellenére, hogy beharangozta, nem adott ki új albumot idén, így a második lemez megjelenése feltehetőleg 2014-re várható. Rihanna a Diamonds World Tour miatt megszakította minden évben új album sorozatát, azonban már elkezdett dolgozni nyolcadik stúdióalbumán. Remélhetőleg nem megy tovább abba az igénytelen irányba, amerre az Unapologetic indult. Madonna és Ke$ha új albuma is megerősítetten a jövő évre várható, valamint elképzelhető még, hogy Aura Dione és Adam Lambert is új albummal jelentkeznek.

Jövőre szintén sok turné fogja járni a világot, így Európát is. Koncertek terén az év Ellie Goulding februári bécsi koncertjével fog kezdődni, mely egy éven belül az énekesnő második showja lesz az osztrák fővárosban. Mindenképp érdemes meghallgatni a különleges hangú énekesnőt egy személyes, csupán 4.000 fős koncerten. (Én ott leszek) Justin Timberlake már elkezdődött világ körüli turnéja jövőre kontinensünkre érkezik, és június elején Bécsben is megáll. A színpad talán az elmúlt évek legnagyobb alapötletén alapul, és JT híresen jó élőben: érdemes kimenni annak, aki - velem ellentétben - szereti új albumait. Beyoncé egy év után ismét Európába érkezik The Mrs. Carter Show turnéjával, melyhez feltehetőleg 2014-ben már hozzáadja új albumán szereplő dalait is. A turné második európai része azonban a jelenlegi állás szerint nem jön Közép-Európa egyik városába se. Katy Perry az Egyesült Királyságban kezdi meg harmadik albumát támogató turnéját májusban. Utána feltehetőleg Európába érkezik, és tőle várható egy budapesti koncert is. Miley Cyrus májusban szintén Európába érkezik, június 10-én lép fel a Stadthalle-ban. Miley az elmúlt évben bebizonyította, hogy nagyon tud énekelni, és remélhetőleg a turnén visszafogja majd a fenekét. Cher a Farewell Tour után újra színpadra áll jövőre a Dressed to Kill Tour keretében. A zseniális hangú énekesnő legújabb, valószínűleg utolsó turnéját nem szabad kihagyni, már ha a júliusig tartó amerikai rész után Európába is ellátogat. Lady Gaga szintén turnéra indul 2014-ben, és egy elég rövid amerikai koncertsorozat után augusztusban minden bizonnyal Európa felé fordul. Az énekesnő híres nagy showjairól, úgyhogy ez is egy kötelező program a következő évre. Shakira és Ke$ha is turnét ígérgetnek 2014-re, ezek azonban még nincsenek megerősítve.

Mint láthatjuk, 2014 is eseménydús év lesz a popzenében.

Egy legenda legjobbjai

A rengeteg negatív (többek között a tegnapi) Britney Spears-kritikát ellensúlyozván így, hogy az énekesnő 15 éve van a pályán, elérkezett az ideje egy listának, mely a 10 kedvenc dalomat mutatja be az énekesnőtől.

10.) Tik Tik Boom (feat. T.I) (Britney Jean - 2013)

Britney visszatérő albumát, a Britney Jean-t nagyon lehúztam, hiszen valóban egy förtelmes lemez. Azok a dalok azonban, amelyekbe Will.I.Am mindent elrontó keze nem nyúlt bele, kifejezetten jók lettek. Ilyen például a Passenger, vagy a T.I-jal közös Tik Tik Boom. Fülbemászó, belevaló popdal.

9.) 3 (The Singles Collection - 2009)

Az énekesnő második válogatáslemezét beharangozó 3-t teljesen véletlenül találtam meg a youtube-on a megjelenés utáni napon. A dal elsőre megfogott, ez volt az első dal, aminek kiszótáraztam és lefordítottam a dalszövegét, és a megismerés utáni két hétben legalább 200-szor meghallgattam.

8.) Seal It with a Kiss (Femme Fatale - 2011)

A Seal It with a Kiss első hallgatásra beolvadt a Femme Fatale többi dala közé, csak sokadszorra tűnt fel, hogy mennyire kivételesen jó. Azóta azonban nagyon szeretem, mert szerintem ez az átmenet Britney régi és új stílusa között - a szövege és a dallama az In the Zone-t idézi, míg hangzása egyértelműen a Femme Fatale-hoz csatolja.

7.) Me Against the Music (feat. Madonna) (In the Zone - 2003) 

A pop két legikonikusabb énekesnőjének duettje minden kétséget kizáróan az egyik legnagyobb közreműködés (Beyoncé és Shakira, Rihanna és Britney, valamint Lady Gaga és Xtina közöse mellett) a műfajban. A dal emellett zseniális, a klipje is nagyon jó, és a tény, hogy Madonna és Britney összeálltak egy dal kedvéért lenyűgöző.

6.) Hold It Against Me (Femme Fatale - 2011)

A Femme Fatale előfutára első hallásra nagyon elütött Britney korábbi popos vonalától egyértelmű dance stílusával, azonban egy idő után hipnotikussá vált, és elnyerte a tetszésem. Mostanra a dal a hatodik kedvenc Britney-számommá lépett elő.

5.) Amnesia (Circus - 2008)

A Circus különböző bónuszdalai egytől egyig jobbak lettek, mint a legtöbb dal az album standard változatán. Ilyen az Amnesia is, melybe első hallgatásra beleszerettem. Sajnálom, hogy úgy állították össze a Circus dallistáját, ahogy, ugyanis a bónuszdalokon kívül az era kiadatlan dalai (pl.: Dangerous) is nagyon jók.

4.) Break the Ice (Blackout - 2007)

A sötétebb hangvételű Blackout sok rajongó kedvenc Britney-albuma annak ellenére, hogy megbukott. Habár én nem tudnék választani kedvencet, vitathatatlan, hogy a 2007-es album nagyon jó. Erről a mesterműről a legjobb dal a kislemezként is megjelent Break the Ice, mely azonban az énekesnő összeomlása miatt egyáltalán nem kapott figyelmet. Ez felettébb sajnálatos, tekintve, hogy az énekesnő egyik legjobb daláról van szó. 

3.) Touch of My Hand (In the Zone - 2003)

Britney minden interjúban azt nyilatkozza mostanában, hogy a kedvenc olyan dala, amit ő maga írt a Touch of My Hand. Meg tudom érteni, tekintve, hogy a misztikus hangzású, önkielégítésről szóló dal magával ragadó, és átérezteti a rajongóval az énekesnő helyzetét. Ennek mindenképp kislemeznek kellett volna lennie.

2.) Up N' Down (Femme Fatale  - 2011)

A Femme Fatale-lal hasonló a helyzet, mint a Circus-szal, a deluxe edition dalai magasan verik a legtöbb standard-számot. A He About to Lose Me Britney egyik legjobb balladája, a Don't Keep Me Waiting rockos hangzásával sokak kedvence, az Up N' Down pedig az énekesnő egyik legjobb dala. Mindenképp örvendetes, hogy Britney előadta a Femme Fatale Tour-on ezt a dalt is figyelembe véve a rajongók igényeit.

1.) Do Somethin' (Greatest Hits: My Prerogative - 2004)

Az énekesnő első válogatásalbumára felkerült, kislemezként is kiadott Do Somethin' véleményem szerint Britney valaha megjelent legjobb dala. Elmondani se tudom, mennyire szeretem ezt a számot, megmagyarázni pedig végképp nem. Lényeg a lényeg, a Do Somethin' szerelem volt első hallásra, és azóta is, 9 évvel később a legjobb Britney-dalnak tartom.

Britney újra a színpadon: még mindig semmi

Mostanában csak rosszat lehet olvasni a blogomon a legendás énekesnőről, Britney Spears-ről: visszatérő kislemezét, a Work Bitch-et nagyon lehordtam, nyolcadik stúdióalbumát, a Britney Jean-t pedig szörnyűnek tituláltam. Most azonban elkezdődött az énekesnő két évig tartó Las Vegas-i rezidenssége, és ez újabb negatív hangvételű bejegyzést kívánt.

A Britney: Piece of Me névre keresztelt koncertsorozatot Britney nagy színpadra való visszatéréseként harangozták be a kevésbé igényes Femme Fatale Tour után. Én azonban nagyon kevés különbséget látok a két turné között. A show ugyanúgy nagyon profin, látványosan van megszervezve, mint az előző Britney-showk mindegyike, rengeteg profi táncossal, egyedülálló látványtechnikával, különleges attrakciókkal. Egy dolog hibádzik a koncertben: Britney személye. Az énekesnő annyira amatőr módon rontja el az egész showt jelenlétével, mintha nem lenne 15 éve a pályán. Igaz ugyan, hogy ráerőltettek egy erős, relatív nehéz koreográfiát, azonban az énekesnő olyan szaggatottan adja elő mindezt, hogy teljesen érezhető, hogy egyáltalán nem tud táncolni. Továbbá az is érződik, hogy egy önálló mozdulata sincs a két órás koncert folyamán: mindent különböző koreográfusok terveztek meg helyette. Mindez nem lenne probléma, hiszen Madonna koncertjein is hasonló a helyzet, azonban Britney - mint rövid és tragikus színészi pályafutása során is kiderült - nem jó színész. Minden karmozdulatnál lehet érezni, hogy az énekesnő személyiségétől távol áll, és hogy komoly koncentrációt igényel. A másik hatalmas probléma a Piece of Me koncertsorozattal az, hogy Britney még a megszokottnál is kevesebbet énekel élőben: konkrétan egy hangot se. Míg korábbi turnéin a lassú számoknál, sőt egy-egy gyorsnál is hallatta valódi hangját, ezen a legújabbon még az Everytime-nál is csak tátog.

Azok alapján a videók alapján, amiket láttam, a Las Vegas-i koncertsorozat szinte már pofátlanul igénytelen lett Britney részéről, és attól félek, hogy ha a kritikusok lehúzzák a turnét - amit meg is fognak tenni - az énekesnő karrierjének végére végleg pont kerül.

2013 legjobb dalai

Albumlistám már hagyománnyá vált, azonban idén úgy döntöttem, hogy az év legjobb dalainak is szentelek egy bejegyzést, ugyanis annak ellenére, hogy jó albumokban mennyire gyér volt 2013, rengeteg kiemelkedően jó szám jött ki.

20.) Lorde - Everybody Wants to Rule the World

19.) Beyoncé - Partition

18.) Karmin - Acapella

17.) 30 Seconds to Mars - Up in the Air

16.) Little Mix - Little Me

15.) Lady Gaga - Aura

14.) Selena Gomez - Undercover

13.) Natalia Kills - Rabbit Hole

12.) Lorde - 400 Lux

11.) 30 Seconds to Mars - End of All Days

10.) Marina & the Diamonds - Electra Heart

Meg is érkeztünk a top10 legjobb dalhoz, melynek mindegyikéről fogok írni egy rövidebb jellemzést is. Marina & the Diamonds második stúdióalbumának érdekessége, hogy a címadó dal, az Electra Heart nem kapott helyet rajta. Azonban Marina úgy gondolta, hogy a szám túl jóra sikeredett ahhoz, hogy a rajongók ne hallhassák, ezért youtube csatornájára augusztus 8-án feltöltötte az Electra Heart hivatalos videóját ezzel lezárva az erát. Én mindenesetre nagyon örülök, hogy végül megjelent a dal, hiszen szerintem Marina egyik legjobb dala annak ellenére, hogy erősen dances stílusa meglepő lehet első hallgatásra.

9.) Lana del Rey - Young and Beautiful

Az áprilisi Lana Del Rey-koncert után minden létező dalát agyonhallgattam már, így tökéletes időpontban jött ki az április 23-án megjelenő új dal: a Young and Beautiful, melyet a The Great Gatsby című filmhez rögzített az énekesnő. Mondanom se kell, hogy a szám elsőre megfogott, hiszen a Lanától megszokott irányt képviselte, kicsit mégis eltért tőle klasszikusabb, kevésbé elvont hangzásával. A dal magában is kiemelkedő, de a film üzenetét ismerve még lenyűgözőbb.

8.) Natalia Kills - Problem

Natalia Kills 2011 óta a kedvenc európai énekesnőm, azonban tavaly őszi promóciós kislemezével, a Controversy-vel bizonytalanná tett új albumával, a Trouble-lel kapcsolatban. A tavasszal kijött Problem azonban megmutatta, hogy nincs okom félni, Natalia továbbá is egy zenei zseni. Az album többi dalához hasonló elvontság és népszerűség közötti egyensúlyozás erre a dalra is igaz.

7.) Christina Aguilera - We Remain

Amikor meghallottam, hogy Christina Aguilera is rajta lesz a Catching Fire soundtrack albumán, elképesztően örültem: az Éhezők viadala második részénél még sose vártam jobban egy filmet se, és a tudat, hogy az egyik kedvenc énekesnőm énekli a filmzene egyik dalát, még inkább felfokozta izgalmamat. A dalban nem kellett csalódnom: habár nem hoz újat a hangzása, a szövege annyira tökéletesen leírja a Futótűz hangulatait, hogy átérzem a főszereplő minden gondolatát csak a szám szövegét hallgatva. A végső szerelmet mégis a film egyik trailere hozta meg, mely alatt a We Remain hallható. Azt hiszem, ha nem a Catching Fire-höz íródott volna a dal, közel se tetszene ennyire, de így az év hetedik legjobb dala.

6.) Miley Cyrus - FU (feat. French Montana)

Miley Cyrus albuma, a Bangerz - mondjuk ki - szörnyűre sikeredett. A legtöbb dal elvont, igénytelen és semmilyen. Mégis akad a lemezen egy-két mestermű: ilyen a French Montana-val közös FU is. Nem tudom megmagyarázni, de a dal annyira zseniálisan jó, hogy nem is hiszem, hogy kell.

5.) Lady Gaga - Applause

Lady Gaga visszatérő dala meglepetést hozott: az énekesnő nem hogy stílust váltott, de egy új zenei irányt indított. Az Applause rendkívül fülbemászó, igényes, bevállalós és mégis sablonos annyira, hogy sikeres lehessen. Nekem a kedvenc kislemezem, és az egyik kedvenc számom is az énekesnőtől.

4.) Jessie J - Wild

Az első dolog, amit le szeretnék szögezni a Wild-dal kapcsolatban, hogy nem a kislemezként is megjelent és az Alive-ra felkerült verzióját választottam az év negyedik legjobb dalának, hanem a No Rap Version névre keresztelt szólóváltozatot, mely megkíméli a hallgatót Big Sean és Dizzee Rascal rapnek nevezett förtelmétől. A Wild nélkülük Jessie J egyik legjobb dala fülbemászó, pörgős dallamával, jó szövegével és zseniális alapjával. Egy belevaló popdal, amit Jessie egyedülálló hangja még elképesztőbbé tesz. Augusztus végéig úgy gondoltam, hogy ennél jobb dalt nem hozhat 2013, mégis három dallal tévedtem.

3.) Katy Perry - Unconditionally

Katy Perry új, harmadik albuma csalódást okozott. Minden dal ugyanazt a semmilyen stílust képviseli, még harmadik hallgatásra is komoly kihívás elkülöníteni őket. Ebből az egyhangú szürkeségből egy dal tűnik ki feltűnően: az Unconditionally, mely egyértelműen Katy Perry eddigi legjobb dala. A feltétlen szerelemről szóló dal hangzása tökéletesen harmonizál a dal témájával egy gyönyörű katartikus zenei idillt hozva létre.

2.) Natalia Kills - Stop Me

A Trouble nem is lehetett volna az év albuma egy olyan erős húzó dal nélkül, mint a Stop Me, melyet hosszú gondolkodás után tettem a második helyre, ugyanis nagyon esélyes volt az év dala címre. A lassabb, szomorúbb hangvételű popdal mind dallamával, mind hangzásával, mind témájával, mind szövegével elnyerte a tetszésem. A "We could do some damage, f**k me in the Paris lights", illetve a "I put my high heels on so I'm closer to God" sorok az all-time kedvenceim közé tartoznak.

1.) Miley Cyrus - Wrecking Ball

Miley Cyrus-ban stílusváltása után elvesztettem minden hitemet: a We Can't Stop förtelmesre sikerült, és Miley ribanc-imidzse se keltett szimpátiát bennem az énekesnő iránt. A Bangerz második előfutára, a Wrecking Ball azonban annyira elképesztően jóra sikeredett, hogy a kislemez augusztusi premierje után semmi mást nem voltam képes hallgatni egy hétig. A lassú kezdés után berobbanó refrénnél mindig könnyek szöktek a szemembe, akkora katarzist okozott a zene. A dal tökéletes kislemezválasztás volt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy végre meghoza Miley-nak a Billboard Hot 100 listán az első helyezést. A Wrecking Ball 2013 legjobb dala.

2013 legjobb albumai

A tavalyi évhez hasonlóan idén is összegyűjtöttem az év legjobb albumait. Habár idén nem volt olyan egyszerű dolgom mint tavaly, hiszen 2013-at nem mondanám az igényes popzene évének, sikerült találnom egy-két kivételt, melyeket igenis nemhogy érdemes, de kötelező meghallgatni.

5.) Lorde - Pure Heroine

A Pure Heroine-t - mint annyi más jó albumot - Martin barátom nyomására hallgattam meg, és habár elsőre nem fogott meg, hamar beleszerettem. A 17 éves új-zélandi lány, akit idén több Grammyre is jelöltek, egy eléggé alternatív indie pop/art pop vonalat képvisel, melyet talán leginkább Lana Del Rey stílusához lehetne hasonlítani, annál azonban mégis egy kicsit életvidámabb és poposabb. Ez első hallgatásra unalmasnak tűnhet, de harmadszorra ellenállhatatlanná válik. A számoknak ugyanakkor nem csak dallama, de szövege is nagy szerzői tehetségről tanúskodik. Az album legjobb dalai a Tennis Court és a 400 Lux, melyek kissé eltérnek az album vezető stílusától szinte már hip-hoposnak mondható irányukkal. Ha Lorde így folytatja, hamar a legnagyobbak közé kerülhet: én szurkolok neki.

4.) Selena Gomez - Stars Dance

Azt kell mondjam, Selenának (életem szerelmének) jót tett, hogy ott hagyta a Scene-t, ugyanis felejthető, sőt csalódást okozó előző albuma után ez az új kifejezetten jóra sikeredett. A dance-s, mégis valamilyen szinten egyedülálló stílus már sok előadónak sikert hozott, így a Disney-sztárnak is: Miss Gomez albuma ugyanis első helyen debütált a Billboard albumlistáján. Habár a lemezen a dalok nagyon hasonló hangzásúak, van rajta egy-két kiemelkedő alkotás: a B.E.A.T és az Undercover az év partyszámai. Az album egyetlen kifogásolható része a dallistája: a centrális pozícióban elhelyezett legrosszabb dal (Forget Forever) miatt nem érezzük olyan jónak az albumot, ami meglepő, tekintve, hogy a másik 10 dal mind nagyon élvezhető.

3.) 30 Seconds to Mars - Love Lust Dreams + Faith

Ez az album számomra az év meglepetésre: sose voltam rockos fiú, az egyetlen rockbanda, akiket meg tudtam hallgatni, a Muse volt; a 30 Seconds to Mars-sal pedig további fenntartásaim voltak, hiszen régebbi dalaikat nagyon nem szerettem. Új albumuk vezető kislemeze, az Up in the Air azonban felkeltette az érdeklődésem: meghallgattam a lemezt. A stílusát ugyan nem tudnám definiálni, mégis magával ragadó: Jared Leto hangja jobb mint valaha, a zene pedig lélegzetállító: magával rántja a hallgatót egy mágikus, fiktív világba, melyben az élet elemei: a szerelem, a vágy, az álmok és a hit egymással harcolnak. Mindegyik dal ennek a csatának egy gyönyörű szikrája. Kedvenceim az Up in the Air, valamint a zseniális szövegű End of All Days. Szintén fontosnak tartom megemlíteni a The Race vagy a Convergence című dalokat, hiszen ezekben a zene annyira tökéletesen harmonizál a dal témájával, hogy tényleg egy versenybe vagy egy konvergens sorozatba csöppenünk hallgatása közben. Azt kell mondjam, már bánom, hogy nem mentem el a VOLT-ra, hogy halljam az albumot élőben.

2.) Lady Gaga - ARTPOP

Azt kell mondjam, szkeptikusan álltam hozzá Lady Gaga visszatérő albumához, hiszen a promóciós kislemezek, az időközben kijövő dalelőzetesek, valamint az iTunes fesztiválos fellépés szépen lassan kiirtották belőlem az Applause által keltett lelkesedést az ARTPOP iránt. Amikor azonban egyben meghallgattam az albumot, mintha hipnotikus hatással lett volna rám, a korábban már hallott és utált számokra is önfeledten buliztam a szobámban. Az Aura-t például az iTunes fesztiválon alig bírtam végighallgatni, de negyedik vagy ötödik hallgatás után nem bírtam leállni, mostanra pedig kedvenc Gaga-számaim egyike lett. Nem tudom, mit kevertek a producerek ebbe az albumba, de azt tudom, hogy minél többször meghallgatom, annál jobban tetszik, hiszen egy nagyon ütős dance-album a Gagára jellemző őrültséggel megfűszerezve. Habár nem lett az évtized albuma, - ahogy azt a kiadó beharangozta - egy erős második helyet megérdemel a listámon.

1.) Natalia Kills - Trouble

El is érkeztünk az első helyezetthez, melyet nem csak az év, de az évtized legjobb albumának is tartok. A zseniális brit énekesnő, Natalia Kills idén végre kiadta a szintén elképesztően jó Perfectionist követőjét, a Trouble-t. Az első pillanattól kezdve nagyon vártam az albumot, hiszen Natalia-t egy zenei zseninek gondolom, valamint az előfutár, a Problem az év legjobb dalai közé tartozik. Ezért amint tehettem, meghallgattam az albumot, ami nem okozott csalódást. Miss Kills egy olyan pop-dance stílust képvisel új albumával (is), mely tökéletesen egyensúlyozik az elvont és a népszerű zene közötti vékony vonalon, ezzel távolodva el mind a sablonos, mind az élvezhetetlen stílustól. A szövegekbe ugyanúgy nem csúszott hiba, Natalia olyan szövegeket ír, hogy gyakran esik le tőlük az állam: a személyes kedvencem, azt hiszem, a Marlboro Lights-ban hallható "Save the words you've rehearsed - we both know I won't be fine". Azt hiszem, a végtelenségig tudnám dicsérni az énekesnő második albumát, de száz szónak is egy a vége: a Trouble az évtized legjobb albuma, és ezen csak egy következő Natalia-album tud esetleg változtatni.