2015 legjobb dalai

Az évet már előző posztomban többé-kevésbé értékeltem, és nem akarom ismételni magam, úgyhogy rögtön 2015 legjobb dalaira ugrom, melyek között van egy jó pár igazi mestermű.

20.) Ella Eyre - Comeback
Listámat idei egyik kedvencemmel nyitom, akinek debütáló albuma éppen lecsúszott előző listámról, és akivel a Szigeten volt elég mázlim összefutni (ha már a koncertjén nem tudtam ott lenni). Stílusa, mely a drum and bass-t és a popot ötvözi, régi lyukat tölt be zenei ízlésemben. A Comeback az első dal, amit valaha hallottam tőle, és azóta is kedvencem maradt a Feline-ról.

19.) Marina & the Diamonds - Immortal
Az évem első nagy kedvenc dala a később megjelent mesterművek miatt csak 19-edik helyen szerepelhet listámon. Az Immortal a Froot legjobbjai közé tartozik, hiszen Marina egyik leggyönyörűbb szövegű és témájú dala, melyet az énekesnő angyali hangja, és a lassú dallam szelíd dobbal való kiegészítése tesz teljessé. Tökéletes zárás az albumnak, és nyitás 2015-nek.

18.) Beyoncé - Crazy in Love [2015 Remix]
Szinte már tradíció, hogy a dallistámon van egy filmzene, ami idén - habár kifejezett utálója vagyok E.L. James sorozatának - a 50 Shades-ből került ki. Beyoncé újra-felvett, újragondolt, és újrahangszerezett slágere olyan zseniálisra sikeredett, hogy mikor tavaly nyáron megjelent egy részlete a film trailerében, jobban szerettem mint az eredeti verziót. Az egész dalból sugárzik a szexualitás, ami egy katartikus tetőpontban teljesedik ki.

17.) Muse - Aftermath
A Drones az előfutár és promóciós kislemezeken kívül nem tartogatott túl sok igazán jó számot a hallgató számára, de az Aftermath az album, sőt talán az egész Muse-diszkográfia leggyönyörűbb alkotásaként kiugrik ezek közül. A rock-ballada egy hosszú építkezés után egy katartikus refrénbe érkezik meg, melynél az első pár hallgatáskor könnyek szöktek a szemembe.

16.) Demi Lovato - Confident
Tinipopos korszakom az idei listán sokkal kevésbé van jelen mint bármelyik korábbiban, csak a 16-odik helyen mutatja meg magát. Habár már nem nagyon hallgatom régi előadóimat, Demi új albumának címadó dala annyira királyra sikerült, hogy nem bírtam megállni, hogy egy ekkora popslágert belerakjak az év legjobbjai közé. Az év legütősebb kislemeze.

15.) Imagine Dragons - Friction
A Friction azon dalok közé tartozott a Smoke+Mirrors-ról, amikbe első hallgatásra beleszerettem. Habár kicsit eltér a fiúktól megszokott lazább rocktól, az egyik legjobb számuk. Életem tragédiája, hogy a két londoni koncert közül pont azon játszották, amelyiken nem voltam ott.

14.) Nothing But Thieves - Drawing Pins
Elérkeztünk a listán az első olyan dalhoz, mely az év albumáról került ki. A Drawing Pins azért tartozik még erről a mesterműről is a négy kedvencem közé (igen, még 3 további számra lehet számítani a fiúktól), mert zseniálisan építkező szerkezete az év egyik zenei fénypontjában, a hangnemváltással megerősített "What do I have to do to be loved, loved by you?" sor ismétlésében éri el tetőpontját. Ennél a résznél még ötvenedszerre is libabőrös leszek.

13.) Years & Years - King
A brit banda első igazán sikeres száma minden slágerlistán, valamint minden kritikus és poprajongó szemében relevánssá tette a Years & Years-t. Ez alól én se vagyok kivétel, ez a kislemez vett rá arra, hogy várni kezdjem a Communion-t, és azóta is az egyik kedvencem maradt a fiúktól.

12.) Fall Out Boy - Novocaine
Az American Beauty/American Psycho számos zseniális rockszámot adott a világnak, ám a legtöbb emberrel ellentétben, ezek közül én nem az Uma Thurman-t választottam kedvencemnek, hanem a kevésbé ismert és kevésbé közkedvelt Novocaine-t. A dal a szokatlan, mély kántálásra emlékeztető alapjával, valamint ikonikus soraival (pl. "I am your worst, I am your worst nightmare") nyert meg magának.

11.) Muse - Dead Inside
A Drones vezető kislemeze a legtöbb Muse-rajongó számára csalódást hozott, nekem viszont az egyik kedvencemmé vált a bandától. A popos és dances hatásokkal megtűzdelt dalban a végén lévő rock-katarzis hoz törést, melyet szintén az év egyik legtökéletesebb zenei pillanataként tartok számon. "You taught me to lie without a trace and to kill with no remorse."

2015 legjobb albumai

Talán ez már kezd unalmas lenni, mivel tavaly és tavalyelőtt is hasonlóan értékeltem a zenei évet, de 2015 nem ért fel az elvárásaimhoz. P!nk kivételével szinte minden kedvenc előadóm - Marina & the Diamonds, Florence + the Machine, Muse, Imagine Dragons, stb. - adott ki idén új albumot, ám a legtöbb nem ütötte meg azt a szintet, amit a megelőző lemezek, vagy akár az előfutár kislemezek diktáltak. Tavallyal ellentétben idén mégis sikerült összeállítanom egy olyan top5-ös listát, amelyről minden egyes albumot rongyossá hallgattam, sőt idén még nehéz is volt a döntés, hiszen legalább 10 olyan felvételt hallottam, ami megfogott. A tavalyi listám nem is csak azért botrányos, mert vannak rajta lemezek, amiket azóta se hallgattam meg egyszer sem, hanem azért különösen szörnyű, mert jelenlegi zenei ismereteimmel annyival jobb rangsort tudtam volna felállítani, mely tartalmazná a 48:13-at a Kasabian-tól, valamint a Queen of the Clouds-t Tove Lo-tól és a V-t a Maroon 5-tól, melyeket már tavaly is hallgattam, de valahogy csak 2015-re értek meg nekem. Na de sebaj, the past is in the past, szóval íme idei összefoglalásom, mellyel kapcsolatban jövőre lesz biztosan rengeteg esélyem szörnyülködni.

5. Marina & the Diamonds - Froot
Marina harmadik stúdióalbuma az év csalódását jelentette a számomra. Nem csak azért, mert kedvenc énekesnőmtől az év legjobb lemezét vártam volna, nem csak egy gyenge ötödik helyet, hanem azért is, mert az első 5 dal, amiket még a teljes felvétel megjelenése előtt hallhattunk, annyira elképesztően tetszett, hogy nem is gondoltam volna, hogy lesz akár egy nem tökéletesen elkészített szám is az albumon. Azonban a Froot összességében közel se ütötte meg ezen öt (promóciós) kislemez szintjét, nem hogy elődje, az Electra Heart tökélyét. Tartalmazza ugyanis Marina karrierjének legrosszabb dalát, illetve még egy-két unalmas és átlagos retro-pop alkotást, melyeket valamiért mind az album közepére sűrítve találunk. Így kapunk egy felvételt, melynek az eleje (1-3; 5) és a vége (9; 11-12) zseniális, a közepe pedig lapos. A hét említett mestermű azonban annyira elképesztő, hogy miattuk a Froot megérdemelten viheti el az ötödik helyet.
Legjobbak: Happy, Froot, Forget, Better Than That, Savages, Immortal
Skippelhetők: Blue, Gold, Can't Pin Me Down, Weeds

4.) Imagine Dragons - Smoke + Mirrors
Az Imagine Dragons második albuma első hallgatásra annyira nem nyűgözött le: a nagy kedvenceimet rögtön kihallottam belőle, de azokon kívül a lemez elég ingadozónak tűnt elszórt mesterműveivel és alapból átlagos színvonalával. Pár újabb próbálkozás után azonban rájöttem, hogy az eleinte semmilyennek vélt számok is mind nagyon jók. A 21 dalos albumon minden megtalálható, ami egy igazán ütős rock albumra kell: könnyfakasztó ballada, élőben elképesztő csapatós rock-hit, elvontabb stílusú indie-dal. Az eredmény pedig a 2015-ben legtöbbet hallgatott lemezem (legalábbis a last.fm szerint). Habár talán egyedül vagyok ezzel a véleményemmel (baráti körömben legalábbis), szerintem a Smoke + Mirrors messze túlszárnyalta a banda első albumát minden szempontból.
Legjobbak: Gold, I'm So Sorry, Friction, Dream, Warriors (és lényegében az összes limitált kiadáson rajta lévő, filmekhez felvett bónuszdal - Battle Cry, Monster, Who We Are)
Skippelhetők: Trouble, Second Chances, Release

3.) Fall Out Boy - American Beauty/American Psycho
Az amerikai banda régi, zúzósabb stílusának sose voltam rajongója, ám mióta a Save Rock and Roll-lal az elvontabb és poposabb irány felé mozdultak el, egyik kedvencemmé nőtték ki magukat. A Centuries után, mely tavaly az egyik legtöbbet hallgatott dalom volt, nagyon vártam új albumukat, ami egyáltalán nem okozott csalódást, sőt még a Save Rock and Roll szintjét is túlszárnyalta. Első hallásra lenyűgözött, az októberi koncert után pedig másodvirágzását élte számomra. Legnagyobb problémájaként azt nevezném meg, hogy túl rövid 11 dalával.
Legjobbak: Centuries, Uma Thurman, Novocaine, Immortals
Skippelhetők: American Beauty/American Psycho, Favorite Record

2.) Years & Years - Communion
A Years&Years-szel a történetem még tavaly októberben kezdődött, amikoris az egyetememen tartott Clean Bandit-koncerten nyitottak - akkor nem gondoltam volna, hogy valaha is hallok még a srácokról, habár életem talán legjobb előzenekari-koncertjét adták. Csak amikor először hallottam a King-et a rádióban, akkor érzékeltem, hogy valójában milyen jó is a zenéjük. Érdekes módon - tekintve, hogy idén szinte 100%-ban átálltam az indie pop-ra, illetve a rock-ra - mainstream dance-pop stílusuknak nem lenne helye zenei ízlésemben, debütáló albumuk mégis az év egyik legjobbja lett számomra. Az elejétől egészen a 10-edik számig egy rossz, unalmas vagy átlagos pillanat sincs a lemezen, és habár a Gold-dal kicsit ellaposodik, pár dallal később a Ready for You-val visszatér eredeti színvonalához. Anélkül az öt dal nélkül sokkal jobb lenne az album, de azért így is elég ütős ahhoz, hogy a dobogóra állhasson.
Legjobbak: Take Shelter, Worship, Eyes Shut, Ties, King
Skippelhetők: Without, Border, Memo