Habár a a zseniális címadó dal, és első kislemez után semmilyen dalok (I Want It All, Night Like This) csoportja következett, ahogy belelendültem az albumba, egyre inkább magával rántott. A fordulópontot a Neon Love jelentette, mely a duó első olyan balladája, mely tényleg megfogja a hallgatót. Mind szövegével, mind dallamával, zenéjével elvarázsolt, és az album java még csak ezután következett. A gyors és ütős Drifter vitt bele igazán az albumnak ebbe a felfele ívelő spiráljába, melyből onnantól nem volt kiút. Habár voltak még kevésbé erős és zseniális dalok egyaránt a későbbiekben, összességében a lemez végére érve az a benyomás maradt meg bennem, hogy egy kifejezetten jó felvételt hallottam. Azonban a Pulses fénypontjára, a tizenharmadik, utolsó dalig várnom kellett, hiszen nagy tehetséggel a legütősebb számot rakták a végére, a What's in It for Me képében.Összességében az album, habár nem volt nagy stílusváltás a duónak, mégis valamit változtatott a Hello-hoz képest. Igazi belevaló albumot hoztak össze, melyhez hasonlóra manapság a legnagyobbak (pl. Britney) sem képesek. Találhatóak rajta érzelmes balladák (Neon Love), vérbeli partydalok (Drifter, What's in It for Me) és egyéb mesterművek (Pulses, Acapella). Minden másik előadónak üzenem: ÍGY kellene hangoznia minden pop-albumnak.
