A magyar livenation töketlensége

Már régóta érik bennem ez a bejegyzés a magyar LiveNation, azaz a magyar koncertszervező cég bénázásairól, és az irántuk érzett egyre erősebb utálatról, de most újabb olyan európai turné dátumait jelentették be, amely - micsoda meglepetés - nem áll meg Magyarországon, viszont Bécsben igen. Habár én még nem szerveztem koncertet, szerintem nem akkora nagy feladat meggyőzni a nemzetközi LiveNation-t, hogy az évi 20-25 könnyűzenei turnéból egynek legyen állomása Budapesten, Bécs helyett, ahol mindegyik előadó fellép.
Lehet mentegetni a céget, hogy nem lenne teltház, nem érné meg elhozni az előadót, de erre három nagyon jó ellenérvem van: az első az, hogy például a bécsi Lana Del Rey koncerte legalább 200 magyar megy (a 2800 osztrák mellé), és még rengeteg olyan embert ismerek, aki szívesen nézné meg az énekesnőt élőben, csak nem tudja, hiszen az ausztriai show-ra már több hónapja elfogytak a jegyek. A második érvem az, hogy idén csak én megyek 5 koncertre Bécsbe, és egyre sem Magyarországra. Szerintem ez egyértelműen kivázolja, hogy innentől egy koncertre sokkal valószínűbb ugyanannyi jegyet eladni az azokra kiéhezett magyaroknak, mint az idén már 4 koncertre menő osztrákoknak. A harmadik pedig az, hogy egy nem teltházas magyarországi koncerttel is több bevételt lehet elérni, mint egy olyan mondjuk litván vagy, hogy közel maradjak román vagy horvát koncerttel, amelyre minden jegyet eladtak. Rengeteg koncert-statisztikát végignézve azt fedeztem fel, hogy egyes turnékon, az előadó Budapesten a 12.000 eladott jeggyel kétszer annyit keresett, mint egy Zágrábban vagy Bukarestben.
Én naivan mindig küldök nekik e-mailt, hátha van esély egy pesti koncertre, de sajnos mindig negatív válaszokat kapok. Kezdem azt hinni, hogy a LiveNation munkatársai több időt töltenek azzal, hogy megírják az embereknek, hogy kedvencük nem jön az országba, mint magával a koncertszervezéssel.

Akik jönnek idén: Depeche Mode, Bruno Mars, Nickelback
Akik nem jönnek idén: Linkin Park, Beyoncé, Lana Del Rey, P!nk, Rihanna, Ke$ha, Selena Gomez, Robbie Williams

Beyoncé marketing statégiája

Holnap kezdődik Beyoncé új turnéja, mely a The Mrs. Carter Show névre hallgat, és az énekesnő ötödik albumát hivatott promotálni. Azonban a lemezről még az első kislemez sem jelent meg. Erre két lehetséges ok van. Az egyik az lehet, hogy Beyoncé nem készült el az albummal időre, ezért el kellett tolni a single megjelenését, de ezt az énekesnő eddigi profizmusára, valamint a csapata képzettségére való tekintettel elvetném. A másik pedig az, hogy B egy eddig sosem próbált marketingstratégiával kísérletezik. Valószínűleg a turnén elénekli új dalait, ezzel hatalmas lelkesedést és izgalmat váltva ki a rajongókból, akik amint megjelent az album, rohannak a boltba, hogy minél hamarabb hallhassák az albumot, melyet előtte csak a koncerten. Persze az is lehet, hogy majd a turné közepétől adja hozzá Beyoncé az új dalokat, mert én a turné második állomására megyek.

Ke$ha - Warrior

Ke$ha legutóbbi, második stúdióalbuma (egyben harmadik lemeze a Cannibal után) még decemberben jelent meg, de akkor nem tulajdonítottam különös jelentőséget neki. Meghallgattam, és talán mert nem figyeltem, talán mert nem fogott meg, átlagosnak találtam. Így belegondolva, nem is emlékszem, hogy múlt hét előtt hallottam volna az albumot. Első sikertelenségét az is okozhatja, hogy előfutára, a Die Young szerintem egy unalmas, közhelyes, átlagos dal. Viszont most, hogy újra meghallgattam a Warrior-t, kijelenthetem, hogy érdemes figyelmet szentelni a lemeznek, hiszen a tavalyi év egyik legjobb albumával állunk szemben. Az album lényegében azt tudja, amire Ke$ha karrierje kezdete óta képes: a különlegesen divatosságot. Ezt úgy értem, hogy a Warrior-ra lehetne mondani, hogy egy sablonos, dance stílusú tucatlemez, csakhogy az énekesnő és Dr. Luke (aki majdnem minden dal producere) tettek bele egy olyan csavart, amivel az album egyedülállóvá vált. Egy átlagos kezdés után, továbbhallgatva a CD-t megyünk a jó számok felé. A kevésbé egyedi Warrior és Die Young után a Crazy Kids hozza meg az album igazi szellemiségét: ez a Dirty Love-val folytatódik, majd az All That Matters-szel fejeződik ki végleg. Azonban nem ez a három egyedül jó dal a lemezen, hiszen közöttük dance-slágereket hallhatunk (Only Wanna Dance With You és Supernatural). A legjobb mégis az utolsó szám az albumon: a Love into the Light-tól minden egyes hallgatással eláll a lélegzetem. A dal misztikussága és üzenete egyaránt egyedülálló, azonban nem annyira, hogy zavaróan alternatív legyen. Ke$ha legjobb számáról beszélünk véleményem szerint... és ha már itt tartunk, a legjobb albumáról is.