2015 legjobb dalai

Az évet már előző posztomban többé-kevésbé értékeltem, és nem akarom ismételni magam, úgyhogy rögtön 2015 legjobb dalaira ugrom, melyek között van egy jó pár igazi mestermű.

20.) Ella Eyre - Comeback
Listámat idei egyik kedvencemmel nyitom, akinek debütáló albuma éppen lecsúszott előző listámról, és akivel a Szigeten volt elég mázlim összefutni (ha már a koncertjén nem tudtam ott lenni). Stílusa, mely a drum and bass-t és a popot ötvözi, régi lyukat tölt be zenei ízlésemben. A Comeback az első dal, amit valaha hallottam tőle, és azóta is kedvencem maradt a Feline-ról.

19.) Marina & the Diamonds - Immortal
Az évem első nagy kedvenc dala a később megjelent mesterművek miatt csak 19-edik helyen szerepelhet listámon. Az Immortal a Froot legjobbjai közé tartozik, hiszen Marina egyik leggyönyörűbb szövegű és témájú dala, melyet az énekesnő angyali hangja, és a lassú dallam szelíd dobbal való kiegészítése tesz teljessé. Tökéletes zárás az albumnak, és nyitás 2015-nek.

18.) Beyoncé - Crazy in Love [2015 Remix]
Szinte már tradíció, hogy a dallistámon van egy filmzene, ami idén - habár kifejezett utálója vagyok E.L. James sorozatának - a 50 Shades-ből került ki. Beyoncé újra-felvett, újragondolt, és újrahangszerezett slágere olyan zseniálisra sikeredett, hogy mikor tavaly nyáron megjelent egy részlete a film trailerében, jobban szerettem mint az eredeti verziót. Az egész dalból sugárzik a szexualitás, ami egy katartikus tetőpontban teljesedik ki.

17.) Muse - Aftermath
A Drones az előfutár és promóciós kislemezeken kívül nem tartogatott túl sok igazán jó számot a hallgató számára, de az Aftermath az album, sőt talán az egész Muse-diszkográfia leggyönyörűbb alkotásaként kiugrik ezek közül. A rock-ballada egy hosszú építkezés után egy katartikus refrénbe érkezik meg, melynél az első pár hallgatáskor könnyek szöktek a szemembe.

16.) Demi Lovato - Confident
Tinipopos korszakom az idei listán sokkal kevésbé van jelen mint bármelyik korábbiban, csak a 16-odik helyen mutatja meg magát. Habár már nem nagyon hallgatom régi előadóimat, Demi új albumának címadó dala annyira királyra sikerült, hogy nem bírtam megállni, hogy egy ekkora popslágert belerakjak az év legjobbjai közé. Az év legütősebb kislemeze.

15.) Imagine Dragons - Friction
A Friction azon dalok közé tartozott a Smoke+Mirrors-ról, amikbe első hallgatásra beleszerettem. Habár kicsit eltér a fiúktól megszokott lazább rocktól, az egyik legjobb számuk. Életem tragédiája, hogy a két londoni koncert közül pont azon játszották, amelyiken nem voltam ott.

14.) Nothing But Thieves - Drawing Pins
Elérkeztünk a listán az első olyan dalhoz, mely az év albumáról került ki. A Drawing Pins azért tartozik még erről a mesterműről is a négy kedvencem közé (igen, még 3 további számra lehet számítani a fiúktól), mert zseniálisan építkező szerkezete az év egyik zenei fénypontjában, a hangnemváltással megerősített "What do I have to do to be loved, loved by you?" sor ismétlésében éri el tetőpontját. Ennél a résznél még ötvenedszerre is libabőrös leszek.

13.) Years & Years - King
A brit banda első igazán sikeres száma minden slágerlistán, valamint minden kritikus és poprajongó szemében relevánssá tette a Years & Years-t. Ez alól én se vagyok kivétel, ez a kislemez vett rá arra, hogy várni kezdjem a Communion-t, és azóta is az egyik kedvencem maradt a fiúktól.

12.) Fall Out Boy - Novocaine
Az American Beauty/American Psycho számos zseniális rockszámot adott a világnak, ám a legtöbb emberrel ellentétben, ezek közül én nem az Uma Thurman-t választottam kedvencemnek, hanem a kevésbé ismert és kevésbé közkedvelt Novocaine-t. A dal a szokatlan, mély kántálásra emlékeztető alapjával, valamint ikonikus soraival (pl. "I am your worst, I am your worst nightmare") nyert meg magának.

11.) Muse - Dead Inside
A Drones vezető kislemeze a legtöbb Muse-rajongó számára csalódást hozott, nekem viszont az egyik kedvencemmé vált a bandától. A popos és dances hatásokkal megtűzdelt dalban a végén lévő rock-katarzis hoz törést, melyet szintén az év egyik legtökéletesebb zenei pillanataként tartok számon. "You taught me to lie without a trace and to kill with no remorse."

2015 legjobb albumai

Talán ez már kezd unalmas lenni, mivel tavaly és tavalyelőtt is hasonlóan értékeltem a zenei évet, de 2015 nem ért fel az elvárásaimhoz. P!nk kivételével szinte minden kedvenc előadóm - Marina & the Diamonds, Florence + the Machine, Muse, Imagine Dragons, stb. - adott ki idén új albumot, ám a legtöbb nem ütötte meg azt a szintet, amit a megelőző lemezek, vagy akár az előfutár kislemezek diktáltak. Tavallyal ellentétben idén mégis sikerült összeállítanom egy olyan top5-ös listát, amelyről minden egyes albumot rongyossá hallgattam, sőt idén még nehéz is volt a döntés, hiszen legalább 10 olyan felvételt hallottam, ami megfogott. A tavalyi listám nem is csak azért botrányos, mert vannak rajta lemezek, amiket azóta se hallgattam meg egyszer sem, hanem azért különösen szörnyű, mert jelenlegi zenei ismereteimmel annyival jobb rangsort tudtam volna felállítani, mely tartalmazná a 48:13-at a Kasabian-tól, valamint a Queen of the Clouds-t Tove Lo-tól és a V-t a Maroon 5-tól, melyeket már tavaly is hallgattam, de valahogy csak 2015-re értek meg nekem. Na de sebaj, the past is in the past, szóval íme idei összefoglalásom, mellyel kapcsolatban jövőre lesz biztosan rengeteg esélyem szörnyülködni.

5. Marina & the Diamonds - Froot
Marina harmadik stúdióalbuma az év csalódását jelentette a számomra. Nem csak azért, mert kedvenc énekesnőmtől az év legjobb lemezét vártam volna, nem csak egy gyenge ötödik helyet, hanem azért is, mert az első 5 dal, amiket még a teljes felvétel megjelenése előtt hallhattunk, annyira elképesztően tetszett, hogy nem is gondoltam volna, hogy lesz akár egy nem tökéletesen elkészített szám is az albumon. Azonban a Froot összességében közel se ütötte meg ezen öt (promóciós) kislemez szintjét, nem hogy elődje, az Electra Heart tökélyét. Tartalmazza ugyanis Marina karrierjének legrosszabb dalát, illetve még egy-két unalmas és átlagos retro-pop alkotást, melyeket valamiért mind az album közepére sűrítve találunk. Így kapunk egy felvételt, melynek az eleje (1-3; 5) és a vége (9; 11-12) zseniális, a közepe pedig lapos. A hét említett mestermű azonban annyira elképesztő, hogy miattuk a Froot megérdemelten viheti el az ötödik helyet.
Legjobbak: Happy, Froot, Forget, Better Than That, Savages, Immortal
Skippelhetők: Blue, Gold, Can't Pin Me Down, Weeds

4.) Imagine Dragons - Smoke + Mirrors
Az Imagine Dragons második albuma első hallgatásra annyira nem nyűgözött le: a nagy kedvenceimet rögtön kihallottam belőle, de azokon kívül a lemez elég ingadozónak tűnt elszórt mesterműveivel és alapból átlagos színvonalával. Pár újabb próbálkozás után azonban rájöttem, hogy az eleinte semmilyennek vélt számok is mind nagyon jók. A 21 dalos albumon minden megtalálható, ami egy igazán ütős rock albumra kell: könnyfakasztó ballada, élőben elképesztő csapatós rock-hit, elvontabb stílusú indie-dal. Az eredmény pedig a 2015-ben legtöbbet hallgatott lemezem (legalábbis a last.fm szerint). Habár talán egyedül vagyok ezzel a véleményemmel (baráti körömben legalábbis), szerintem a Smoke + Mirrors messze túlszárnyalta a banda első albumát minden szempontból.
Legjobbak: Gold, I'm So Sorry, Friction, Dream, Warriors (és lényegében az összes limitált kiadáson rajta lévő, filmekhez felvett bónuszdal - Battle Cry, Monster, Who We Are)
Skippelhetők: Trouble, Second Chances, Release

3.) Fall Out Boy - American Beauty/American Psycho
Az amerikai banda régi, zúzósabb stílusának sose voltam rajongója, ám mióta a Save Rock and Roll-lal az elvontabb és poposabb irány felé mozdultak el, egyik kedvencemmé nőtték ki magukat. A Centuries után, mely tavaly az egyik legtöbbet hallgatott dalom volt, nagyon vártam új albumukat, ami egyáltalán nem okozott csalódást, sőt még a Save Rock and Roll szintjét is túlszárnyalta. Első hallásra lenyűgözött, az októberi koncert után pedig másodvirágzását élte számomra. Legnagyobb problémájaként azt nevezném meg, hogy túl rövid 11 dalával.
Legjobbak: Centuries, Uma Thurman, Novocaine, Immortals
Skippelhetők: American Beauty/American Psycho, Favorite Record

2.) Years & Years - Communion
A Years&Years-szel a történetem még tavaly októberben kezdődött, amikoris az egyetememen tartott Clean Bandit-koncerten nyitottak - akkor nem gondoltam volna, hogy valaha is hallok még a srácokról, habár életem talán legjobb előzenekari-koncertjét adták. Csak amikor először hallottam a King-et a rádióban, akkor érzékeltem, hogy valójában milyen jó is a zenéjük. Érdekes módon - tekintve, hogy idén szinte 100%-ban átálltam az indie pop-ra, illetve a rock-ra - mainstream dance-pop stílusuknak nem lenne helye zenei ízlésemben, debütáló albumuk mégis az év egyik legjobbja lett számomra. Az elejétől egészen a 10-edik számig egy rossz, unalmas vagy átlagos pillanat sincs a lemezen, és habár a Gold-dal kicsit ellaposodik, pár dallal később a Ready for You-val visszatér eredeti színvonalához. Anélkül az öt dal nélkül sokkal jobb lenne az album, de azért így is elég ütős ahhoz, hogy a dobogóra állhasson.
Legjobbak: Take Shelter, Worship, Eyes Shut, Ties, King
Skippelhetők: Without, Border, Memo

A pop söpredékei: Britney vs. Madonna

Az elmúlt hetekben a pop mindkét a 2000-es években indokkal elismert királynője (Britney Spears és Madonna) új dallal jelentkezett, melyhez egyáltalán nem meglepő módon videóklip is készült. Eme két zenei műremeket boncolom ki ezen blogposztban.

Madonna - B*tch I'm Madonna (feat. Nicki Minaj)

Az énekesnő márciusban megjelent tizenharmadik stúdióalbumáról már első hallgatásra is leginkább szánalmat keltő dal szerintem csodálatos választás volt kislemeznek Madge-től, mert tökéletesen kifejez mindent, ami miatt - mondjuk ki - ez Madonna legrosszabb korszaka immár több mint 30 éves pályafutása alatt.

A dal úgy ahogy van egy összecsapott, kidolgozatlan, demónak is rossz minőségű borzalom. Afölött még ugyan képes lennék eltekinteni, hogy a versek egy első osztályos szolmizációs gyakorlat hangterjedelmével és dallamával rendelkeznek, de az, amikor a refrén utáni dropot követően egy négy hangból álló, leginkább a fingás által kiadott pukkanás szerű zajra emlékeztető dance-betét következik, már átlép egy bizonyos határt. Ez még azonban mind semmi, ugyanis a bridge alatt erre a roppantmód bravúrosan kidolgozott zenére rárappel Nicki Anaconda Minaj, akinek karrierje az elmúlt évben csak a fenekéről szólt. A mélypontot azonban a dal legvége hozza, - mert mint tudjuk, egy jó zeneszámnak építkeznie kell - amikoris teljesen indokolatlanul 20 másodpercnyi fűrészelés/úszógumi-csikorgás kínozza tovább a kitartó hallgatókat.
A videóklip másrészről nem hozott csalódást: sikerült megütnie a kislemez által állított rendkívül magas színvonalat. A négyperces videó azzal a módfelett kidolgozott alapötlettel rendelkezik, hogy Madonna (és a rózsaszín haja) egy színes folyosón vonaglik és random emberekkel - húszas férfiakkal és nőkkel - smárol. Igen, ebben ki is merült a sztori. Nagyon extrém esetekben még japán táncosnők közé is beáll három karmozdulatra. A világsztárok pedig, akikkel reklámozták a kisfilmet, annyiban jelennek meg a képernyőn, hogy egyszer-kétszer szintén teljesen indokolatlanul eltátogják a dal címsorát. A klip csúcspontjaként pedig az eltévedt youtube-látogató meghallgatja a kétszeresére hosszabbított fűrészelést, hogy teljes legyen az élmény.

Dal: 0/10
Videó: 1/10

Britney Spears - Pretty Girls (feat. Iggy Azalea)

Britney legutóbbi stúdióalbuma arra a véleményre juttatott, hogy a harmincas popdívának a Femme Fatale után kellett volna visszavonulnia. Ugyanakkor reméltem, hogy legújabb kislemeze rácáfol erre az előítéletemre. Hát, nem tette. A Pretty Girls tudniillik Britney Spears legrosszabb dala (pedig mind tudjuk, hogy a Work B*tch is versenyben van).
A dalhoz újrahasznosították a Fancy alapját, mely már egyszer is gagyi volt, és a modern popzene összes kritikáját sikerült magában foglalnia. Erre egy primitív és idegesítő dallamot készítettek a dal írói, förtelmes, sablonos és közhelyes szöveggel, amit akár a nyolc éves öcsém is írhatott volna ("All around the world, pretty girls; wipe the floor with all the boys - komolyan?). Ebben a Nicki Minajtól csak bőrszínében eltérő, stílusában viszont hasonlóan idegesítő és tehetségtelen Iggy Azalea működik közre, A bridgeben előadott nyolc soros rapjében háromszor mondja ki a saját nevét, E/3-ban beszél magáról, és szokásához híven frappánsnak szánt, de inkább közhelyes referenciákat dob be.
A videóklip azonban ebben az esetben mindent visz. Míg a dal legalább a szánalmamat elnyeri, a klipen csak nevetni tudok. Az első hatalmas kérdőjel az, hogy Iggy minden ok nélkül UFO a videóban, aki a tekintetével minden dolgot jobbá változtat (?). Ennek keretében kerül sor a pénzesőre, valamint az enyhe Samsung-reklámra, melyben csupán nyolc szögből mutatják be a telefonmárka új termékét. Britney a videóban továbbá megcsillogtatja mind színészi, mind táncosi tehetségét, melyek további röhejfaktort adnak az összképhez. A beszédes rész a klip közepén, melyben számszerint nyolcszor hangzik el a totally szó, Jimmy Fallon és will.i.am EW! című paródiáját idézi fel bennem. Tehát ha egy szóban kellene jellemeznem a videót, a nevetséges szót használnám.

Dal: 1/10
Videó: 0/10

Összességében gratulálok mindkét énekesnőnek, illetve managementjüknek, hogy ilyen parádés zenei paródiákat hoztak össze, és még hozzájuk illő videót is készítettek. Ha választanom kellene, hogy melyik a rosszabb vagy a nagyobb égés, nem hiszem, hogy tudnék, hiszen még szánalomra se méltó ez a két alkotás.

2015: kérek végre egy igazán jó zenei évet!

Tavalyi év eleji bejegyzésemben 2013-at "vegyes zenei év"-ként emlegettem, és 2014-hez nagy reményeket fűztem. Azonban 2014 zenei felhozatala semmilyen szempontból sem teljesítette elvárásaimat, ugyanis tavaly nagyon kevés igazán jó dalt, és még kevesebb kiemelkedő albumot hallhatott a nagyérdemű, és ezáltal 2013 mesterművei, mint például a Trouble vagy az Artpop még jobban felértékelődtek. Habár valószínűleg az idei év is meg fogja hazudtolni magas elképzeléseimet, azért leírom, hogy 2015 végre visszahozhatja azt az elképesztően magas zenei színvonalat, amit legutóbb 2012-nek sikerült nyújtania.
A Fall Out Boy legújabb stúdióalbuma - mely ma jelent meg, de már két hete kiszivárgott - tökéletesen indította az évet, a pop punk-banda a Save Rock and Roll után megint egy zseniális lemezzel örvendeztette meg a rajongókat, mely tele van jobbnál jobb számokkal (pl. Immortals, Uma Thurman).
Az év első negyedére várható továbbá az Imagine Dragons új albuma, mely a Smoke + Mirrors címet kapta, és február közepén kerül a boltok polcaira. Habár az első kislemez, az I Bet My Life, talán az együttes legrosszabb dala, a zseniális Warriors, és a szintén nagyon jó Gold is helyet kapnak a lemezen, úgyhogy kifejezetten várom, hogy végre hallhassam. Szintén megerősített tény, hogy Madonna új felvételét márciusban hallhatjuk, amit azonban a Natalia Kills-írta dalon kívül már eltemettem, hiszen az első hat megjelent promóciós dal közül a Devil Pray az egyetlen igazán jó alkotás, a Bitch I'm Madonna pedig egyenesen nevetségesen rossz. Gwen Stefani is minden bizonnyal még április előtt kihozza új lemezét, tekintve, hogy az első kislemez kora ősszel jött ki, és a pillanatnyilag cím nélküli albumot eredetileg 2014-ben tervezték megjelentetni.
Április elején érkezik az év általam talán legjobban várt lemeze, Marina új alkotása, a Froot, melyről eddig három dalt hallhattak a rajongók. Mind a három eddig kijött szám elképesztő, mind hangzásilag, mind szövegében zseniális, az énekesnő hangja lenyűgöző, úgyhogy már alig várom, hogy végre hallhassam a teljes felvételt.
A már kiadási dátummal és címmel is ellátott albumokon kívül a megerősített lemezek közé tartozik Rita Ora visszatérő lemeze, melyet 2013 óta ígérget rajongóinak, és melyről tavaly júniusban kihozta az I Will Never Let You Down-t. Az album azonban újfent elnapolásra került az énekesnő és a felvétel vezető producere közötti csúnya szakítás miatt - Rita azonban visszatért a stúdióba, és új zenészekkel és DJkkel dolgozik, hogy idén végre megörvendeztethesse rajongóit amúgy nyárra ígért második lemezével. Natalia Kills az előző év végén egy magazinnak adott interjújában elmondta, hogy harmadik stúdióalbuma 2015-re várható, az első kislemez pedig "nagyon hamar" érkezik róla. Tekintve, hogy Natalia-nak köszönhetem az évtized eddigi legjobb albumát, számomra ez lesz az év másik aduásza. Ellie Goulding visszatérő lemezének idei megjelenését a Billboard.com erősítette meg pár hete, a Muse pedig maga jelentette be a rajongóknak, hogy hetedik albumuk nyáron jön ki. Erős pletykák övezik továbbá Rihanna nyolcadik nagylemezét, amelyről az általános vélemény úgy gondolja, hogy "Á la Beyoncé", azaz meglepetésszerűen, előzetes promóció nélkül fog megjelenni, és ezt az is alátámasztja, hogy kislemeznek még se híre, se hamva, a nyári turnéról pedig már számos weboldal írt. Lana Del Rey új felvétele körül is rengeteg a spekuláció, a rajongók szerint rögtön az énekesnő nyári turnéja után fog megjelenni, azonban az egyetlen megerősített információ, hogy még idén kijön, és Honeymoon lesz a címe.
Ezeken kívül még pár meg nem erősített, de kikövetkeztethető album várható 2015-re. Aura Dione például hosszú ideje dolgozik új albumán, és egyes információk szerint, idén hallhatjuk is legújabb munkáját. A Karmin szintén nem sokkal a Pulses megjelenése után visszavonult a stúdióba, mi több, azóta két új dalt is kihoztak. Adam Lambert új albumával kapcsolatban hirtelen jöttek ki a hírek, miszerint az énekes a zseniális Max Martin-nal és Shellback-kel dolgozik együtt új felvételén, melyet már a Warner Music-nál fog megjelentetni. Őszi brit turnéjukon a Clean Bandit számos új dalt adott elő, ebből arra lehet következtetni, hogy az ő új munkájuk is hamarosan megjelenik.
Összességében idén rengeteg jó előadó ad majd ki új albumot, de 2014 után nem merem 100%-os biztossággal kijelenteni, hogy ez egy jó zenei év lesz.

2015 legjobban várt albumai:
5.) Rita Ora - TBA
4.) Ellie Goudling - TBA
3.) Aura Dione - TBA
2.) Natalia Kills - TBA
1.) Marina & the Diamonds - Froot

Best albums of 2014 [English]

Before I start enlisting and commenting the five best albums of the year, I want to emphasize how bad 2014 was in music. It didn’t show in that extent regarding the best songs of the year, however, there were only a very few albums released that I really fell in love with and listened to for weeks. In fact, I was in trouble making this year-end chart as well, since there were only three records that I felt like deserved to have a place among the five best albums of the year. Nevertheless, in the end, I could create this final list, but unlike in past years, when each and every CD on the chart was close to my heart, I’m not really satisfied with 2014’s music supply. 

2014 legjobb albumai

Mielőtt elkezdeném felsorolni az év legjobb albumait, szeretném hangsúlyozni, hogy 2014 mennyire rossz volt zenei tekintetben. A dallistámon kevésbé érződött, de albumok terén nagyon kevés meggyőző alkotás született. Ezt az is mutatja, hogy problémáim akadtak albumlistám elkészítésekor, ugyanis csak három olyan lemezt hallottam idén, amiről úgy éreztem, megérdemelt helye lehet a top5-ben. A végén azonban mégis sikerült összekaparnom ezt a listát, viszont a korábbi évekkel ellentétben, amikor mindegyik album közel állt a szívemhez, az idei zenei kínálat nem nyűgözött le.