20.) Ella Eyre - Comeback
Listámat idei egyik kedvencemmel nyitom, akinek debütáló albuma éppen lecsúszott előző listámról, és akivel a Szigeten volt elég mázlim összefutni (ha már a koncertjén nem tudtam ott lenni). Stílusa, mely a drum and bass-t és a popot ötvözi, régi lyukat tölt be zenei ízlésemben. A Comeback az első dal, amit valaha hallottam tőle, és azóta is kedvencem maradt a Feline-ról.
19.) Marina & the Diamonds - Immortal
Az évem első nagy kedvenc dala a később megjelent mesterművek miatt csak 19-edik helyen szerepelhet listámon. Az Immortal a Froot legjobbjai közé tartozik, hiszen Marina egyik leggyönyörűbb szövegű és témájú dala, melyet az énekesnő angyali hangja, és a lassú dallam szelíd dobbal való kiegészítése tesz teljessé. Tökéletes zárás az albumnak, és nyitás 2015-nek.
18.) Beyoncé - Crazy in Love [2015 Remix]
Szinte már tradíció, hogy a dallistámon van egy filmzene, ami idén - habár kifejezett utálója vagyok E.L. James sorozatának - a 50 Shades-ből került ki. Beyoncé újra-felvett, újragondolt, és újrahangszerezett slágere olyan zseniálisra sikeredett, hogy mikor tavaly nyáron megjelent egy részlete a film trailerében, jobban szerettem mint az eredeti verziót. Az egész dalból sugárzik a szexualitás, ami egy katartikus tetőpontban teljesedik ki.
17.) Muse - Aftermath
A Drones az előfutár és promóciós kislemezeken kívül nem tartogatott túl sok igazán jó számot a hallgató számára, de az Aftermath az album, sőt talán az egész Muse-diszkográfia leggyönyörűbb alkotásaként kiugrik ezek közül. A rock-ballada egy hosszú építkezés után egy katartikus refrénbe érkezik meg, melynél az első pár hallgatáskor könnyek szöktek a szemembe.
16.) Demi Lovato - Confident
Tinipopos korszakom az idei listán sokkal kevésbé van jelen mint bármelyik korábbiban, csak a 16-odik helyen mutatja meg magát. Habár már nem nagyon hallgatom régi előadóimat, Demi új albumának címadó dala annyira királyra sikerült, hogy nem bírtam megállni, hogy egy ekkora popslágert belerakjak az év legjobbjai közé. Az év legütősebb kislemeze.
15.) Imagine Dragons - Friction
A Friction azon dalok közé tartozott a Smoke+Mirrors-ról, amikbe első hallgatásra beleszerettem. Habár kicsit eltér a fiúktól megszokott lazább rocktól, az egyik legjobb számuk. Életem tragédiája, hogy a két londoni koncert közül pont azon játszották, amelyiken nem voltam ott.
14.) Nothing But Thieves - Drawing Pins
Elérkeztünk a listán az első olyan dalhoz, mely az év albumáról került ki. A Drawing Pins azért tartozik még erről a mesterműről is a négy kedvencem közé (igen, még 3 további számra lehet számítani a fiúktól), mert zseniálisan építkező szerkezete az év egyik zenei fénypontjában, a hangnemváltással megerősített "What do I have to do to be loved, loved by you?" sor ismétlésében éri el tetőpontját. Ennél a résznél még ötvenedszerre is libabőrös leszek.
13.) Years & Years - King
A brit banda első igazán sikeres száma minden slágerlistán, valamint minden kritikus és poprajongó szemében relevánssá tette a Years & Years-t. Ez alól én se vagyok kivétel, ez a kislemez vett rá arra, hogy várni kezdjem a Communion-t, és azóta is az egyik kedvencem maradt a fiúktól.
12.) Fall Out Boy - Novocaine
Az American Beauty/American Psycho számos zseniális rockszámot adott a világnak, ám a legtöbb emberrel ellentétben, ezek közül én nem az Uma Thurman-t választottam kedvencemnek, hanem a kevésbé ismert és kevésbé közkedvelt Novocaine-t. A dal a szokatlan, mély kántálásra emlékeztető alapjával, valamint ikonikus soraival (pl. "I am your worst, I am your worst nightmare") nyert meg magának.
11.) Muse - Dead Inside
A Drones vezető kislemeze a legtöbb Muse-rajongó számára csalódást hozott, nekem viszont az egyik kedvencemmé vált a bandától. A popos és dances hatásokkal megtűzdelt dalban a végén lévő rock-katarzis hoz törést, melyet szintén az év egyik legtökéletesebb zenei pillanataként tartok számon. "You taught me to lie without a trace and to kill with no remorse."
10.) Nothing But Thieves - Neon Brother
Mivel mással is kezdhetném a top10-emet mint egy újabb Nothing But Thieves-számmal... A dalra különösen jellemző a banda építkező, a gyenge versszakokat, erős és katartikus refrénekkel kontrasztba állító stílusa. Az egyre erősebb gitár és dob szintén erősödő énekhez társul, és együtt adják ki a zseniális összképet.
9.) Hurts - Rolling Stone
A Hurts visszatérő albuma, a Surrender az év egyik legnagyobb csalódása volt számomra; nemcsak azért, mert a duó előző két lemezét imádom, hanem azért is, mert az előfutár kislemezek olyan zseniálisra sikeredtek, hogy nem tudtam elképzelni, hogy az album ne kövesse a példájukat. Az egyik ilyen dal a Rolling Stone, melyet a legtöbb kritikus az album mélypontjaként nevezett meg, de engem elsőre megfogott, mi több emiatt a szám miatt kezdtem el újra Hurts-öt hallgatni egy év kihagyás után. Ha egyvalamihez, akkor az elgondolkodtató, szövegében és zenéjében egyaránt nem szokványos mégis elképesztő szomorú dalok írásához értenek a fiúk, és erről az albumról a Rolling Stone tartozik ebbe a kategóriába, a Wonderful Life és a The Road nyomdokaiba lépve.
8.) Nothing But Thieves - Itch
Az Itch az első dal volt, amit hallottam a bandától, és ami elindított azon az úton, hogy a Nothing But Thieves az egyik kedvenc előadómmá nője ki magát. Mivel már kétszer leírtam, hogy milyen elképesztő, ahogy a dalaik építkeznek, és mivel az Itch-ben is ezt, illetve a refrén magas hangokról mélyre váltásait szeretem, nem igazán szükséges többet írnom erről a számról.
7.) Florence + the Machine - Delilah
Sok más előadóhoz hasonlóan Florence-ék is idén váltak hatalmas kedvenceimmé, annyira, hogy 2015-ben második leghallgatottabb előadóm lettek. Úgy igazán a Szigetes koncert miatt kezdtem el megint hallgatni a zseniális énekesnőt és bandáját, és habár a How Big How Blue How Beautiful annyira nem fogott meg és inkább a Ceremonials-t hallgattam agyon, egy-két új számuk teljesen lenyűgözött. Az egyik ilyen a Delilah, mely szerelem volt első hallásra.
6.) Years & Years - Take Shelter
A Take Shelter azon kevés számok egyike, amikre már tavaly októberi véletlen Years & Years koncertemről is emlékszem, és a Communion első hallgatásakor, amikor újra találkoztam vele, a kedvencemmé vált az albumról. Annyira zseniálisan van megcsinálva, hogy nem is tudnék fénypontot vagy negatívumot megnevezni vele kapcsolatban.
5.) Karmin - Didn't Know You
Elérkeztünk idei listám top5-éhez, melyet a Karmin visszatérő kislemezével nyitok, melynek sikerült a duó előző mesterműveinek, a Drifter-nek és az Acapella-nak nyomdokaiba lépnie pörgős és ritmusos dobjával, fülbemászó popszólamaival, és a Karmintól megszokott ütős szövegével. Elképesztően várom, hogy milyen albumot sikerül Amy-nek és Nick-nek készítenie, ami felér a Didn't Know You szintjére.4.) Florence + the Machine - What Kind of Man
A dobogóról éppen lecsúszott az év egyértelmű zenei fénypontját tartalmazó, Grammy-jelölt alternatív rock mestermű, a How Big How Blue How Beautiful első előfutára. Az elvontan, több szólamban kezdődő lassú dal az intro után egy nagyon ütős gitárral, majd egy egyszerű-de-nagyszerű vokállal nyeri el valós zsenialitását, melyet fent is tart egészen az utolsó pillanatig. Habár ez a dal nem volt szerelem első hallásra, idővel és egy koncerttel később az év negyedik legjobb számává nőtte ki magát a szememben.3.) Nothing But Thieves - Honey Whiskey
Elérkeztünk a lista utolsó (illetve első) Nothing But Thieves-dalához, mely a dobogóm legalsó fokára állhat. A Honey Whiskey egyértelmű fénypontja a katartikus hangzású refrén tökéletesen folyó dallamával és a félhangonként mélyülő háttérvokáljával. A dal zsenialitását annál jobban semmi sem jelzi, hogy még az év legjobb albumán található számos mestermű közül és ez vált a kedvencemmé már első hallgatással.2.) Imagine Dragons - Dream
A második helyet tavaly után ismételten kedvenc amerikai rockbandám viheti el, ám ezúttal nem egy elképesztően kivitelezett, közepes tempójú rockdallal, hanem egy gyönyörű balladával, melynek már dallamától is libabőrös leszek minden hallgatással, de depresszív szövegével kiegészítve megkapjuk az év leggyönyörűbb lassú dalát, és összesítésben második legjobb számát.1.) Marina & the Diamonds - Savages
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése