2014 legjobb dalai

Albumlistát már évek óta csinálok, azonban a dallista még egy új hagyomány, - tavaly csináltam először - így még csiszolom. Míg tavaly csak top20-at készítettem, és csak a top10-hez írtam kommentet, idén már top25-öm van, és minden dalról részletesebben is kifejtem a véleményem. Továbbá idén majd angolul is lehet olvasni ezt a bejegyzést tekintettel magyarul nem tudó barátaimra.

Mielőtt azonban leírom az év 25 dalit tartalmazó listám, pár szóban kifejteném véleményem a 2014-es zenei évről. Összességében azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem volt egy jó év. Tavalyi listámat átnézve sokkal jobb dalokat adtak ki 2013-ban, mint idén, és ezt listáim is tükrözik. Azonban 2014 leginkább nem számok terén mutatta meg gyengeségét, hanem albumok terén, azokat pedig egy másik posztban fogom részletezni. Jöjjék hát a dallista!

25.) Ariana Grande – Problem (feat. Iggy Azalea)

Ariana Grande-t nevezték ki az év legnagyobb új előadójának, és ő volt az egyik legsikeresebb énekes is idén, én azonban egyáltalán nem kedvelem: annyira mesterkélt és hamis az ártatlan mosolyával, és a kiscica-szemeivel, a hangja pedig egyenesen rettenetes: a magas hangoknál az összes ablakom betörik. Mindazonáltal azt kell mondjam, hogy a Problem 2014 egyik legjobb dala, de mivel Ariana hangja módfelett idegesít, csak a listám legvégére kerülhetett.

24.) Jessie J – Said Too Much

Jessie J idén egy nagy visszatérést remélt új albumától az Alive bukása után, azonban a teljesen átlagos és semmilyen Sweet Talker-rel ezt nem tudta elérni. Csak kevés igazán jó dal van a lemezen (a Masterpiece, például), és a legjobb a Said Too Much a mély kezdettel, majd a betörő refrénnel.

23.) Shakira – Can’t Remember to Forget You (feat. Rihanna)

2014 az évtized duettjével kezdődött: Shakira és Rihanna egy dalban. Azonban a két énekes zsenialitása és tehetsége ellenére közösük nem lett olyan lenyűgöző, mint vártam volna. Rihanna nélkül egyáltalán nem is lenne jó a dal. De azért egy helyet megérdemel a listámon.

22.) Clean Bandit – Rather Be (feat. Jess Glynne)

Számomra a Clean Bandit az év egyik legnagyobb felfedezettje, elképesztően kreatív és egyedi ötletnek találom a klasszikus hangszerek ötvözését a dance/house műfaj jellemzőivel. Első kislemezük, a Rather Be pedig egy jól megírt és összerakott fülbemászó dal, az év legjobb partyszámainak egyike. Azonban nem ez az együttes legjobb szerzeménye.

21.) Clean Bandit – Dust Clears (feat. Noonie Bao)

Az együttes legjobb dala ugyanis a 21-edik helyen szereplő Dust Clears, ami tökéletesen megmutatja a Clean Bandit stílusának valódi egyediségét és csodáját. A számban a hegedű és az erős dob zseniálisan harmonizálnak, és ezáltal egy elképesztő zenei élményt teremtenek. A Daft Punk stílusát idéző részek azonban nagyon nem illenek az összképbe, és nagyon gyengék, így jelentősen rontják a dal minőségét. Azok nélkül akár top10-es is lehetne ezen a listán, velük viszont még a top20-ból is kiszorult.

20.) Lana Del Rey – Is This Happiness

Lana új lemezén, az Ultraviolence-n számos zseniális dal található, viszont a sok átlagos, sőt néhány rossz szám miatt az album nem olyan jó, mint lehetne. Az Is This Happiness például a jó dalok közé taltozik a CD-n, és hatalmas csalódás számomra, hogy csak valami furcsa bónuszdal (talán Fnac?) a lemezen, így csak egy kicsi közönséghez juthat el. A szám zenéjének és szövegének mély szomorúsága elsőre magával ragadja a hallgatót.

19.) Lana Del Rey – Fucked My Way Up to the Top

Egy másik nagyon jó dal az Ultraviolence-ről a Fucked My Way Up to the Top, ami a gyors, mégis Lanára jellemző stílusával nyert meg magával. Egyértelműen a nyaram egyik legtöbbet hallgatott dala, többször játszottam le, mint amennyit el merek ismerni. Bónuszpont, hogy a cím bevállalós és ütős.

18.) Gwen Stefani – Baby Don’t Lie

Gwen visszatérő szólódaláról az az általános vélemény, hogy semmi különöset nem nyújt a hallgatónak, engem valamiért mégis megfogott. Imádom az erős és hangsúlyos dobot, a gyors ritmust és a nosztalgikus atmoszférát a dalban, csak hogy a legszembetűnőbb pozitívumokat említsem. Minden hallgatásnál úgy érzem, hogy egy úton haladok, ami a legkedvesebb emlékeimmel van kikövezve. Az örök klasszikus Hollaback Girl után Gwen legjobb dala véleményem szerint.

17.) Pixie Lott – Lay Me Down

Pixie Lott új albuma annyira unalmas, hogy az ötödik dal környékénél tovább sose tudok odafigyelni rá. Még szerencse, hogy a Lay Me Down a második szám az albumon, így megragadhatott. Mindenkinek szüksége van egy dalra, ami felpörgeti; hát nekem ez a Lay Me Down mostanság.

16.) Iggy Azalea – Black Widow (feat. Rita Ora)

Sose szerettem Iggyt, mégis már a második dallal szerepel az év legjobb dalaiból álló listámon. De ezt a dalt sem miatta szeretem, hanem Rita miatt. A szám legjobb részei egyértelműen a koszovói énekesnő által előadott felvezető és refrén: minden részüket imádom: a dallamot, a zenét, Rita hangját, sőt még az elsőre furcsának tűnő két ütemes csúszást is a szöveg és az alap között. Mindazonáltal Iggy része nem nyert meg magának semmilyen szempontból, és ezért nem érhetett a Black Widow egy magasabb helyezést a listámon.

15.) Calvin Harris – Outside (feat. Ellie Goulding)

Az Outside számomra az év partyszáma. Sokszor táncoltam rá szórakozóhelyeken, és amikor otthon hallgatom, akkor se tudok más tenni, mint elképzelni, amint bulizok rá. Az alapja Calvin legjobbjai közé tartozik, Ellie pedig zseniális, mint mindig.

14.) Rita Ora – I Will Never Let You Down

Egy másik Calvin által készített dal Rita Ora visszatérő kislemeze, ami elsőre egyáltalán nem tetszett, hogy őszinte legyek, de több hallgatással belopta magát a szívembe. A refrén utáni dance-interlude nagyon feldobja az egész dalt. Az, hogy élőben hallottam minden bizonnyal segített megszeretnem ezt a számot, hiszen nagyon jó volt a koncerten bulizni rá.

13.) Lorde – Yellow Flicker Beat

Lorde és a The Hunger Games soundtrack már tavaly is egy mesterművet hoztak létre együtt, úgyhogy nagyon örültem, amikor bejelentették, hogy Lorde fogja vezetni a Mockingjay filmzenéjének munkálatait, sőt az album első kislemezét ő is fogja énekelni. Azt azonban sose gondoltam volna, hogy az új dal ennyire jó lesz. Gyors tempójú, mégis illik Lorde elvontabb, lassabb stílusába. Imádom, ahogy lassan és rejtélyesen kezdődik, majd a refrénnél betör, és gyorsabb, meghatározóbb dal lesz belőle. Lorde nagyon tehetséges zenész, és ezt ezzel a dallal remekül meg is mutatja a világnak.

12.) Chlöe Howl – Rumour

Nem ismertem Chlöe-t amíg nem hallottam élőben Ellie Goulding előzenekaraként Bécsben: ő volt a legjobb nyitószám, amiben valaha is részem volt koncerteken. A stílusa és a dalai elsőre megfogtak, és másnap már meg is hallgattam a stúdióverziókat. Az előadott dalok közül a Rumour lett a kedvencem, mert a nem túl kidolgozott szövege ellenére a dallama és a zenéje elsőrangúak, és a dalnak van egy-két katartikus pillanata. Chlöe-nek a legnagyobbak között volna a helye (de csak természetesen Natalia Kills, Marina és Foxes után).

11.) Karmin – What’s in It for Me

A Karmin új albuma az év meglepetése volt számomra: annak ellenére, hogy nagyon tetszett az első kislemez róla, az Acapella, sose gondoltam volna, hogy a lemez ennyire jó lesz. Az utolsó dal például – ami a felvétel tökéletes lezárása – a 11-edik listámon bevállalós dance stílusával, jól megírt szövegével és gyors tempójával.

10.) Marina & the Diamonds – Happy

A top10-emet a csodálatos, tehetséges és zseniális Marina-val nyitom meg, aki idén hosszú kihagyás után tért vissza, hogy jövő év áprilisában kiadja új, harmadik stúdióalbumát. A lemezről megjelent második dal, a Happy alatt sírtam, amikor először hallottam – de ez nem meglepő, ha Marina lassú hangvételű dalairól van szó: ugyan ez volt a helyzet a Buy the Stars-szal és a Teen Idle-lel is. A Happy méltó követője ennek a kettőnek, és megérdemelten jár neki a 10-edik hely a listámon.

9.) Lily Allen – Silver Spoon

Teóriám szerint egy dal akkor nyerhet meg magának igazán, ha megmozgatja vagy az agyam, vagy a testem, vagy a szívem (ez leírva bizarrul hangzik, az angol verzióban jobbnak tűnt). Lily Allen új albumának legjobb dala, a Silver Spoon ezek közül kettőt is teljesít: megmozgatja az agyam frappáns dalszövegével, ami elvárható már Lilytől; és a testem gyors tempójú dance-pop hangzásvilágával.

8.) Karmin – Drifter

Amikor először hallgattam meg a Pulses-t, meg kellett állnom ennél a számnál egy időre, és jó néhányszor végighallgatnom, annyira tetszett. A dalt legjobban talán úgy tudnám leírni, mint egy hatalmas önbizalomlöketet: mindig, amikor meghallom, sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint máskor. Az enyhe, mégis ütős kezdetet megtöri a rap a felvezetőben, hogy helyet adjon a refrén betörésének. Egyértelműen a duó legjobb dala.

7.) Jennifer Lawrence – The Hanging Tree

Minden alkalommal, amikor olvastam a Mockingjayt, kíváncsi voltam, hogy a The Hanging Tree című a könyvben szereplő dal hogy hangozhat a való életben, így nagyon izgatott lettem, amikor meghallottam, hogy a könyvből készült filmben elhangzik majd. A szám azonban túlszárnyalta minden elképzelésem: imádom, ahogy életre keltették a dalt: a zene, a műfaj, ahogy Jennifer Lawrence énekli, de mindenek felett a szerep, amit a filmben játszik: amikor a felkelők kórusban éneklik, és felrobbantják a vízerőművet. Éppúgy mint a We Remain tavaly, ez a dal sem lehetne a top10-ben a háttértörténete nélkül, azonban azzal együtt elképesztő.

6.) Lana Del Rey – Old Money

Meg is érkeztünk a zseniális Lana-dalok második csoportjához. Az Old Money egy remekül megírt és elkészített dal lassú tempójával, rövid soraival és a dallam tökéletes folyásával. Jól tették, hogy a refrén nem tör be, mert az megtörné a versék által létrehozott nosztalgikus-letargikus atmoszféráját. Lana és az év egyik legjobb dala egyaránt.

5.) Lana Del Rey – Money Power Glory

A legeslegjobb Lana-dalok csoportjának másik felét a Money Power Glory jelenti. Amikor először hallottam, azt hiszem, életem legnagyobb eargasm-jéhez (erre nincs magyar szó, ugye) volt szerencsém. Az Old Money-val ellentétben ennek a dalnak pont a refrén elején bekövetkező betörés a legjobb része, ezt pedig tökéletesen kiegyensúlyozzák a lassabb, kisebb hangsúlyú versék.

4.) Imagine Dragons – Battle Cry

Az Imagine Dragons 2014 legjobb számai közül kettőt is adott a világnak: az egyik a Battle Cry, ami az új Transformers filmzenéjére készült. Egyből beleszerettem a lassú, zongora- és vokál-kísérte kezdetbe, de amitől az év legjobb dala lett számomra, az a mély dob, ami az első verse második felénél csatlakozik be a dalba. A refrén áttörése még magasabb szintre viszi a dalt, és elképzelni se tudom, hogy lehetne még ennél is jobb ez a szám. A dal valódi csodájához az is hozzáad, hogy az zseniálisan megteremti egy háború atmoszféráját hangzásvilágával.

3.) Marina & the Diamonds – Froot

Marina visszatérő kislemeze nem fogott meg elsőre, de több hallgatással rá kellett jönnöm, hogy igazából nagyon is szeretem az indie pop-királynő legutóbbi dalát. A szám tökéletesen építkezik a kezdetétől fogva: a verse mély kezdetével, majd magasabb végével, végül a felvezető pattogós, gyors hangzásával érjük el a csúcspontot, amit a refrén nyújt, a régiek közé bejövő új hangszerrel, a dobok hangsúlyosabbá válásával, valamint Marina énekének erősbödésével. A szám szövege is említésre méltó, ugyanis – mint azt már megszokhattuk a brit-görög énekesnőtől – kiemelkedő.

2.) Imagine Dragons – Warriors

A másik zseniális Imagine Dragons-dal a Warriors, ami még a 100-adik hallgatásra is katartikus hatással van rám. Lassan és szolidan kezdődik, hogy – mint azt a Radioactive és a Demons példája mutatják – felépítkezzen egy kiemelkedő refrén-áttörésre. A dallal kapcsolatban minden tökéletes: a zenéje a zongora, hegedű és gitár tökéletes harmonizálásával, a hajlításokkal teli dallam, és Dan Reynolds hangja is tökéletesen passzol mindehhez. Az egyetlen dolog, aminek nem vagyok rajongója a dallal kapcsolatban, az a bridge-ben lévő gitárszóló, de ennyit meg tudok bocsátani tekintettel a többi rész makulátlanságára.

1.) Foxes – Holding onto Heaven

Meg is érkeztünk az első helyezetthez, amit idén a Holding onto Heaven és Foxes foglalhatnak el. A brit énekesnő debütáló albumának minden dala lenyűgözött, de ez a dal véleményem szerint még azok közül is kiemelkedik. Nem találok szavakat ennek a számnak a leírásához: tökéletesen egyensúlyozik a szomorú és a vidám, a modern és a klasszikus, valamint az elvont és a mainstream között. A zongora és a hegedű harmóniájától az erős dobokkal mindig libabőrös leszek, a szöveg számomra különös jelentőséggel bír, Foxes hangja pedig tiszta és elképesztő. El kell ismernem, minden hallgatásnál könnyek szöknek a szemembe, és szerintem mindenkinek meg kellene hallgatnia ezt a dalt, mert egyszerűen csodálatos, és senki se bánná meg, ha adna neki egy esélyt.