Elérkeztem a Sziget utolsó, ötödik napjához ez alatt az egy hetes bejegyzéssorozat alatt.
Utolsó nap lévén illett volna vasárnap korán kimenni, de haza kellett vinni a cuccaim, és amúgy is sokáig aludtunk. Így fél 8 körül értünk ki a fesztiválra, ahol még akkor nem volt számunkra semmi igazán érdekes program.
Miután elbúcsúztunk a Sziget nyújtotta kulináris élményektől, a kivetítőről belenéztünk a NOFX koncertjébe, ami hiba volt, ugyanis addig, amíg csak hallottuk zenéjüket, nagyon jól éreztem magam, meglátván azonban az enyhén agresszívan kinéző punkokat, akik a bandát alkották, teljesen elment a kedvem a folytatástól - nálam a zöld színű haj kizáró egy együttesnél.
Az Outkast koncertjére nem néztünk be, azonban a Hey Ya kiáltásokat elméletben még az Auchan-parkolóból is lehetett hallani, úgyhogy ezt nem tudtuk kivédeni.
Kicsit korábban érkeztünk Calvin Harrisre, hogy relatív jó helyünk legyen, azonban sikerült beleállnunk egy hatalmas pocsolyába, mely minden ugrásnál sárral terítette be lábszárunkat. Nekem azonban valahogy ettől annyira átkapcsolt az agyam, hogy az előző napokkal ellentétben, amikor dühöngtem a sok ostoba ember miatt, inkább jókat nevettem a kellemetlenségeken - azon, amikor a fejünkre öntöttek egy liter limonádét (mely még másnap reggel is annyira ragadt, hogy a fodrász megkérdezte, hogy be van-e lakkozva a hajam), azon, amikor mellettünk egy frissen összejött internacionális és minden bizonnyal hosszú életű pár hogy csócsálja egymás fülcimpáját, valamint azon, ahogy a balunkon álló lány hogy vájja belénk a könyökét minden ugrásnál. Ezzel az attitűddel nagyon jól tudtam bulizni a Calvin Harrisen, aki kifejezetten sok kedvenc számomat játszotta (I Need Your Love, We Found Love, Summer). Az amúgy sem rossz technikájú koncert végén lévő tűzijáték pedig minden elvárásomat túlszárnyalta, így boldogan távoztam az end showról.
Az A38-színpadon lévő fél órás csúszás miatt pedig még sikerült odaérünk a La Roux utolsó számaira, melyek pont a duó legjobb dalai voltak. Nagyon jó volt a hangulat, pedig be se mentünk a tömegbe. A koncertzáró Tigerlily és a Bulletproof a fesztivál fénypontjai közé tartoztak.
A La Roux után hazatávoztam, és egy kifejezetten jó nappal zártam az egész hetes fesztiválélményt.
Legjobb koncert: La Roux
Nap színvonal: 7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése