Mivel múlt héten voltam Marina koncertjén, és mivel már csak egy hét van az énekesnő budapesti fellépéséig (és mert bármit szívesebben csinálok a marketing-esszémnél), úgy döntöttem, itt az ideje végre elkészítenem a top 10-es listámat kedvenc énekesnőm legjobb számairól.
10.) Happy
A Happy egy listámon már szerepelt tizedik helyezettként, méghozzá a 2014 legjobb dalait összegző posztomban, és most megint vele kezdem a legeslegjobbig tartó visszaszámlálásomat. A Froot kezdőszáma és második előfutára egy elképesztően gyönyörű akusztikus ballada, melyben Marina tehetségét láthatjuk annak tökéletesen letisztult, beavatkozásmentes formájában: az énekesnő megírt egy gyönyörű dalt könnyfakasztó szöveggel, leült a zongorához, eljátszotta, majd felénekelte, és el is készült a Happy.
So now you know, you know it all, / That I've been desperately alone
9.) The Outsider
Marina legújabb albumának első dala után jöjjön egy régi mestermű, mely ezúttal nem egy szomorú akusztikus darab, hanem egy gyorsabb, frappánsabb popszám. A Family Jewels egyik rejtett kincse (mivel kislemezként nem jelent meg, és élőben se hallhattuk túl sűrűn) szövegével minden antiszociális vagy introvertált tud azonosulni, azonban mégis egy inkább boldog, mint depresszív módon. A dal építkezése még a szövegét is felülmúlja: miután lassan elindult, újabb és újabb hangszerek csatlakoznak az egyszerű zongorához az első verse alatt, majd a pre-chorusnál ez tovább fokozódik, és a repetitív refrénben teljesedik ki. További említést igényel a rekedtes badass ordítás a második pre-chorus előtt, amihez hasonlót sajnos ezóta sem hallhattunk Marinától.
Just because you know my name / Doesn't mean you know my game
8.) Froot
Egy gyors 2010-be tett kalandozás után térjünk vissza a jelenbe, Marina harmadik albumának címadó dalához és első kislemezéhez, mely a nyolcadik helyet foglalhatja el listámon. Erről a számról is írtam már korábban, amikor 2014 legjobb dalait összegeztem, és további kommentekkel csak magamat tudnám ismételni. Habár azt kell, hogy mondjam, hogy akkor Marina visszatérésével kapcsolatos izgalmam miatt lehet, kicsit túlértékeltem a dalt, még mindig nagyon szeretem.
I'm your carnal flower, I'm your bloody rose / Pick my petals off and make my heart explode
7.) Buy the Stars
A két gyors szám után térjünk vissza megint a lassú vonalra, ezúttal a második album deluxe verziójának utolsó dalával, mely a Happyhez hasonlóan magában gyönyörű minden kisegítő hangszer nélkül: csak Marina, őszinte szövegei és a zongorája. Ez a dal azonban nem a boldogságot állítja a középpontba, mi több, az elejétől a végéig olyan elképesztő szomorúság árad belőle, hogy még most is sírhatnékom támad tőle minden hallgatással. Tökéletes lezárás az évtized egyik legjobb albumának.
We don't own our heavens now / We only own our hell
6.) Homewrecker
Ó, milyen hamar elérkeztünk az egyik legnagyobb kedvencemhez, és talán életem legtöbbször idézett dalához! Versszerű dallamtalan verséi kicsit minimalistának tűnhetnek első hallásra, de az ütős dallamú, erős refrénnel tökéletesen vannak ellensúlyozva. Több hallgatással az is kitűnik, hogy ezeknek a lassab részeknek mennyire elképesztően jó szövegük van: ha nem ebben a dalban lenne életmottóm, nagyon nehezemre esett volna egy legjobb idézetet találnom belőle. A dal fénypontja azonban mégiscsak a bridge, a második és harmadik refrén közötti mélyen énekelt, dallamos rész, melyben az alábbi zseniális sorok találhatóak. Csak egy kérdésem van ezzel a dallal kapcsolatban: hogy lehet egy popszám ENNYIRE JÓ?
I guess you could say that my life's a mess, / But I'm still looking pretty in this dress
5.) Numb
Az újabb dalok után most megint visszatérek a Family Jewels-hez, méghozzá annak legjobb dalához, Marina egyik leggyönyörűbb balladájához. A Numb négyperces csodája először nem fogott meg: azon számok közé tartozott, amiket meghallgatsz két jó dal között, de magában sose játszanád le. Egy depressziós pillanatomban azonban végre sikerült kapcsolódnom a dal mondandójához, mely a mély magányról szól - természetesen zseniálisan megfogalmazva. Felemelő, angyalias hangzású refrénjétől mindig libabőrös leszek, a mélyről újra felépülő bridge szövege pedig egy-egy szörnyű napon egyetlen vigaszomként szolgál.
I'm no good, no good to anyone, / 'Cause all I care about is being number one
4.) Teen Idle
A negyedik helyre azt a dalt raktam, ami végleg megszerettette velem Marinát. A Teen Idle volt az első szám, amit igazán imádtam az énekesnőtől, az a dal, ami miatt meghallgattam az Electra Heart-ot, mely végül a kedvenc CD-mmé nőtte ki magát. Az elvesztegetett fiatalságról szóló szomorú balladában hallhatjuk Marina legjobb szövegeit, és legőszintébb szomorúságát. Itt mindennél nehezebb dolgom volt az idézet kiválasztásával.
2.) Savages
Gondolom, mindenki, aki ismer, azt hitte, hogy a Savages-t fogom megválasztani elsőnek, mert tavalyi listámat ez a dal vezette, minden koncerten erre tomboltam legjobban, és még mindig az évszázad legjobb társadalomkritikájának tartom. De mindezek csak azért lehetnek igazak, mert első helyezett Marina-dalom se nem tavalyi, se nem hallható koncerteken mostanság, se nem társadalomkritika. Hosszabb leírással csak ismételni tudom magam: a pörgős, fülbemászó dallam első hallásra megragadja, majd a zseniális szöveg végleg behúzza a hallgatót.
I'm not afraid of God, / I am afraid of man
1.) E.V.O.L
Annak ellenére, hogy Marina mindegyik albumát nagyon szeretem, listám élére mégis egy lemez nélküli dal kerülhet fel, nem meglepően az Electra Heart korszakból. Az E.V.O.L eleinte egyáltalán nem nyert meg magának, csak nemrégiben kaptam rá, de azóta annyira imádom, hogy még kedvenc énekesnőmtől is a legjobbnak találom. De hát nem tehetek róla: zeneileg és szövegileg is annyira tökéletes!
Candy is dandy, but liquor is quicker / Every kiss you give me makes me sicker
5.) Numb
Az újabb dalok után most megint visszatérek a Family Jewels-hez, méghozzá annak legjobb dalához, Marina egyik leggyönyörűbb balladájához. A Numb négyperces csodája először nem fogott meg: azon számok közé tartozott, amiket meghallgatsz két jó dal között, de magában sose játszanád le. Egy depressziós pillanatomban azonban végre sikerült kapcsolódnom a dal mondandójához, mely a mély magányról szól - természetesen zseniálisan megfogalmazva. Felemelő, angyalias hangzású refrénjétől mindig libabőrös leszek, a mélyről újra felépülő bridge szövege pedig egy-egy szörnyű napon egyetlen vigaszomként szolgál.
I'm no good, no good to anyone, / 'Cause all I care about is being number one
4.) Teen Idle
A negyedik helyre azt a dalt raktam, ami végleg megszerettette velem Marinát. A Teen Idle volt az első szám, amit igazán imádtam az énekesnőtől, az a dal, ami miatt meghallgattam az Electra Heart-ot, mely végül a kedvenc CD-mmé nőtte ki magát. Az elvesztegetett fiatalságról szóló szomorú balladában hallhatjuk Marina legjobb szövegeit, és legőszintébb szomorúságát. Itt mindennél nehezebb dolgom volt az idézet kiválasztásával.
The wasted years, the wasted youth / The pretty lies, the ugly truth
3.) Starring Role
A dobogót kedvenc Marina-balladámmal nyitnám meg, melynek szövegével mindennél jobban tudok azonosulni, ugyanis én pont egy olyan ember vagyok, amit ez a dal leír. Marina leggyönyörűbb szövegű szerelmes száma varázslatos zongorával és egyedi dobbal. A refrén katarzisa jelenti számomra az egész Electra Heart fénypontját, ami tekintve, hogy kedvenc albumomról beszélünk, nagy szó. Itt is - mint eddig sokszor máskor - legalább 10 idézetet írtam volna alulra.
Fed up with the fantasies that cover what is wrong / Come on baby, let's just get drunk, forget we don't get on
3.) Starring Role
A dobogót kedvenc Marina-balladámmal nyitnám meg, melynek szövegével mindennél jobban tudok azonosulni, ugyanis én pont egy olyan ember vagyok, amit ez a dal leír. Marina leggyönyörűbb szövegű szerelmes száma varázslatos zongorával és egyedi dobbal. A refrén katarzisa jelenti számomra az egész Electra Heart fénypontját, ami tekintve, hogy kedvenc albumomról beszélünk, nagy szó. Itt is - mint eddig sokszor máskor - legalább 10 idézetet írtam volna alulra.
Fed up with the fantasies that cover what is wrong / Come on baby, let's just get drunk, forget we don't get on
2.) Savages
Gondolom, mindenki, aki ismer, azt hitte, hogy a Savages-t fogom megválasztani elsőnek, mert tavalyi listámat ez a dal vezette, minden koncerten erre tomboltam legjobban, és még mindig az évszázad legjobb társadalomkritikájának tartom. De mindezek csak azért lehetnek igazak, mert első helyezett Marina-dalom se nem tavalyi, se nem hallható koncerteken mostanság, se nem társadalomkritika. Hosszabb leírással csak ismételni tudom magam: a pörgős, fülbemászó dallam első hallásra megragadja, majd a zseniális szöveg végleg behúzza a hallgatót.
I'm not afraid of God, / I am afraid of man
1.) E.V.O.L
Annak ellenére, hogy Marina mindegyik albumát nagyon szeretem, listám élére mégis egy lemez nélküli dal kerülhet fel, nem meglepően az Electra Heart korszakból. Az E.V.O.L eleinte egyáltalán nem nyert meg magának, csak nemrégiben kaptam rá, de azóta annyira imádom, hogy még kedvenc énekesnőmtől is a legjobbnak találom. De hát nem tehetek róla: zeneileg és szövegileg is annyira tökéletes!
Candy is dandy, but liquor is quicker / Every kiss you give me makes me sicker
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése