Beyoncé - 4

Beyoncé, habár nagyon tisztelem, mint énekesnőt, és nagyon tehetségesnek tartom, 2011-ben jeletősen visszafejlődött. A 4-nak már az előfutárát, a Run the World (Girls)-t sem szerettem, ezért nem hallgattam meg a teljes lemezt, viszont az újabb és újabb kislemezeket hallottam, amelyek közül csak a Best Thing I Never Had és az End of Time nyerte el a teszésem. Így az énekesnő negyedik albumát nem létezőnek tekintettem. Azonban Beyoncé Super Bowl-fellépése annyira elképesztő volt, hogy úgy döntöttem, adok egy esélyt a lemeznek, és annak ellenére, hogy az album nem az én stílusom, nem bántam meg, hogy meghallgattam, ugyanis van rajta egy-két remekmű. Maga a lemez egy átlagos R&B-kiadványnak sikerült, elég nyers és furcsa hangzással. Valami mégis van benne, ami megragadott: talán az énekesnő elképesztő hangi adottságai, talán a nyugtató hatása miatt hallgatom három napja. Van rajta egy-két hallgathatatlan dal (1+1, Party, Rather Die Young), de olyan remekművek is, mint az I Was Here, az I Care és az End of Time. Nem mondom, hogy egy hét múlva még mindig szeretni fogom a 4-t, de azt kijelenthetem, hogy vannak rajta jó számok.