A Grammy számomra mindig a legnagyobb presztízsű, legnevesebb zenei díjátadó volt, a zene Oscar-ja. Ez azonban egy-két éve megdőlt. Már a tavalyi nyertesek is bosszantóak voltak, de idén már a jelöléseken is felháborodtam, nem hogy azokon, akik hazavihették az arany gramofonokat. A Grammy totális elértéktelenedése a szememben Skrillex első (három) díjával kezdődött, majd a Call Me Maybe jelöléseivel folytatódott, február 10-én pedig kiteljesedett.
Az első számú kategóriában, a Record of the Year-ben a jelöltek közül valóban a Somebody That I Used to Know a legjobb dal, de az hihetetlen, hogy Madonna visszatérő dalai, vagy mondjuk P!nk Try-ja helyett a We Are Never Getting Back Togethert, - ami csak az ever ever ever ever ever ismételgetéséből áll - vagy a Stronger (What Doesn't Kill You)-t nevezték.
Nem fogok minden kategóriát ilyen részletesen kitárgyalni, csak a legnagyobb csalódásokat közülük. Írnám azokat is, amiknek a legjobban örülök, de sajnos egyik sem ilyen. A legviccesebb talán az összes nyertes közül Adele újabb győzelme, aki ezúttal - mivel másért nem kaphatott - a Set Fire to the Rain LIVE dalért vehetett át Grammy-t, ami szerintem nagyon szórakoztató. A Best Pop Duo Performance-nak nem is annyira a győztese, de egy másik jelöltje érdekes: a Sexy and I Know It mint Grammy jelölt. Ez körülbelül olyan, mintha a Gangam Style vehetne át egy díjat. Amivel egyáltalán nem értek egyet az az, hogy Kelly Clarkson Stronger című albuma lett a legjobb pop-lemez az évben főleg úgy, hogy a The Truth About Love is jelölve volt, és az MDNA is 2012-ben jött ki. Skrillex három újabb Grammy-jéről, és arról, hogy ezzel beérte a legendás Whitney Houston-t inkább nem is beszélnék, elég annyi így a végére, hogy az arany gramofonok számomra már annyit sem érnek, mintha celofán kapszulák lennének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése