El is érkeztünk három részből álló bejegyzés-sorozatom utolsó darabjához, melyben az elmúlt év 7 olyan koncertjét veséztem ki, melyeken volt szerencsém részt venni. Az utolsó részben a két őszi show-t mutatom be részletesebben.
Selena Gomez - Stars Dance Tour (2013.09.17 - Bécs)
Tekintve, hogy Selena Gomez életem szerelme, az elmúlt lassan öt évben minden lehetőséget megragadtam, hogy élőben lássam. Amikor Budapesten forgatott, egy hónapom csak abból állt, hogy a forgatási helyszíneken állva reménykedtem, hogy meglátom - a projekt sikeres volt, ugyanis amikor a Monte Carlo című film stábja az operában forgatott, szerencsém volt bejutni a helyszínre, és másfél méterre állni kedvencemtől. Hasonlóan történt ez tavaly is: amikor bejelentették, hogy Selena Bécsben lép fel, egy másodpercet sem gondolkoztam a jegy megvásárlása előtt. Szokásomhoz híven borzasztó korán kimentem a Stadthalle elé, és az elsők között álltam a kordon elé. Így a második sorba kerültem a sok VIP jegy miatt, de még onnan is elképesztő érzés volt újra látni az énekesnőt.
A koncertet Danielle Negroni kezdte, aki nem volt rossz, sőt vibráló színű hajkoronája miatt jót nevettem rajta. Selena fél 10kor lépett színpadra, és egy szörnyen leegyszerűsített koncertet adott. Míg Amerikában S-alakú kifutóval, nagy, lépcsőzetes színpaddal, látványos ruhákban állt a közönség elé, Európában mindez hiányzott: egy egyszerű színpadon ugrálta végig két táncos kíséretében az egy órásnál alig hosszabb koncertet egy ruhaváltással. Annak ellenére, hogy a technika csalódást okozóan egyszerű volt, a koncert nem volt rossz. Selena tisztán énekelt élőben, és szinte végig táncolt. Mivel szinte semmi nem történt a koncerten, kedvenc számaim voltak a legjobbak: B.E.A.T, Whiplash, Naturally, Undercover, Slow Down.
Összességében a koncert bármilyen rossz lehetett volna, nekem akkor is életre szóló élmény volt, hiszen az énekesnő alig két méterre állt tőlem, és ez, amíg szeretem Selenát, felejthetetlen marad számomra. Mindazonáltal a koncert nem volt rossz, csak átlagos: nem volt se profi színpadtechnika, se zseniális énekesnő, se látványos koreográfia.
Bruno Mars - The Moonshine Jungle Tour (2013.11.07 - Budapest)
Bruno Mars-sal hosszú a történetem. Karrierje elején, a Just the Way You Are, illetve a The Lazy Song idején kifejezetten kellemetlen zenei szereplőként tekintettem rá, azonban második albumának előfutára, a Locked Out of Heaven megfogott. Ezzel együtt sem gondoltam úgy amikor tavasszal bejelentették, hogy az énekes hazánkban fog fellépni, hogy elmegyek. Azonban ahogy telt az idő, fogytak a jegyek, és egyre többször hallottam az Unorthodox Jukebox-ot, egyre erősebb meggyőződésemmé vált, hogy bánni fogom, ha nem leszek ott a koncerten. Szeptemberre pedig eljutottam addig a pontig, amikor vettem egy jegyet, hogy barátaimmal eltöltsük csütörtök esténket a Sportarénában.
Azt kell mondjam, hogy nem bántam meg, hogy megvásároltam a - többi 2013-ashoz képest - olcsó koncertjegyet, ugyanis a show felettébb jó volt. Ebben természetesen közrejátszott az is, hogy barátaimmal az első sorba kerültünk. A koncertet Mr. H indította (akinek a nevét kimondani sem tudom, nemhogy leírni), aki inkább mókás volt mint jó. Az igazi performansz azonban háromnegyed 10 körül indult a nagy dzsungelmintás függöny leejtésével. Annak ellenére, hogy a show nem volt klasszikus nagykoncert, hiszen nem voltak táncosok, az előadásba be voltak vonva a zenekar tagjai, valamint az effektek is minimálisan vettek részt a hangulat megteremtésében, kifejezetten jó koncertnek lehettem szemtanúja. Bruno Mars-on látszott, hogy élvezi, hogy a színpadon állhat, és énekelhet, táncolhat 13.000 embernek. Végig olyan elképesztő jó hangulatot teremtett pusztán saját lelkesedésével és tehetségével, hogy az egész aréna egyszerre ugrált. Mindazonáltal a színpad is hatalmas volt a háttérben LED-falakkal, valamint egy-két igazán jó ötlettel. A koncert fénypontjai a Natalie, a When I Was Your Man és a Just the Way You Are voltak. A Natalie az első dalok egyike volt, és mivel mindannyiunknak a személyes kedvence, az első sorban hatalmasat buliztunk rá. A When I Was Your Man minden idők egyik legszebb pop-balladája, melyet Bruno hangja élőben csak még csodálatosabbá tett. A Just the Way You Are-nál pedig Bruno az egész koncert alatt először és utoljára lejött az oldalsó színpadokra, amelyek tőlünk alig egy méterre voltak, így 10 centi híján hozzáérhettünk az énekeshez. A dal ezen kívül nagy finálé révén az egész közönséget megmozgatta, megénekeltette, valamint konfettizáport is zúdított ránk (a koncert után hetekig az összes zsebemből konfetti folyt).
Azt gondolom, valóban bántam volna, ha nem megyek el erre a profin összerakott showra, melyen Bruno Mars zseniális hangulatot teremtett gyönyörű énekhangjával és kiemelkedő tánctudásával. Nem gondolom, hogy Bruno készen áll egy akkora fellépésre, mint a Super Bowl, azonban a Sportarénában tartott koncertje igazán jó volt.
Bruno Mars - The Moonshine Jungle Tour (2013.11.07 - Budapest)
Bruno Mars-sal hosszú a történetem. Karrierje elején, a Just the Way You Are, illetve a The Lazy Song idején kifejezetten kellemetlen zenei szereplőként tekintettem rá, azonban második albumának előfutára, a Locked Out of Heaven megfogott. Ezzel együtt sem gondoltam úgy amikor tavasszal bejelentették, hogy az énekes hazánkban fog fellépni, hogy elmegyek. Azonban ahogy telt az idő, fogytak a jegyek, és egyre többször hallottam az Unorthodox Jukebox-ot, egyre erősebb meggyőződésemmé vált, hogy bánni fogom, ha nem leszek ott a koncerten. Szeptemberre pedig eljutottam addig a pontig, amikor vettem egy jegyet, hogy barátaimmal eltöltsük csütörtök esténket a Sportarénában.
Azt gondolom, valóban bántam volna, ha nem megyek el erre a profin összerakott showra, melyen Bruno Mars zseniális hangulatot teremtett gyönyörű énekhangjával és kiemelkedő tánctudásával. Nem gondolom, hogy Bruno készen áll egy akkora fellépésre, mint a Super Bowl, azonban a Sportarénában tartott koncertje igazán jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése