A tavalyi évhez hasonlóan idén is összegyűjtöttem az év legjobb albumait. Habár idén nem volt olyan egyszerű dolgom mint tavaly, hiszen 2013-at nem mondanám az igényes popzene évének, sikerült találnom egy-két kivételt, melyeket igenis nemhogy érdemes, de kötelező meghallgatni.
5.) Lorde - Pure Heroine
A Pure Heroine-t - mint annyi más jó albumot - Martin barátom nyomására hallgattam meg, és habár elsőre nem fogott meg, hamar beleszerettem. A 17 éves új-zélandi lány, akit idén több Grammyre is jelöltek, egy eléggé alternatív indie pop/art pop vonalat képvisel, melyet talán leginkább Lana Del Rey stílusához lehetne hasonlítani, annál azonban mégis egy kicsit életvidámabb és poposabb. Ez első hallgatásra unalmasnak tűnhet, de harmadszorra ellenállhatatlanná válik. A számoknak ugyanakkor nem csak dallama, de szövege is nagy szerzői tehetségről tanúskodik. Az album legjobb dalai a Tennis Court és a 400 Lux, melyek kissé eltérnek az album vezető stílusától szinte már hip-hoposnak mondható irányukkal. Ha Lorde így folytatja, hamar a legnagyobbak közé kerülhet: én szurkolok neki.
4.) Selena Gomez - Stars Dance
Azt kell mondjam, Selenának (életem szerelmének) jót tett, hogy ott hagyta a Scene-t, ugyanis felejthető, sőt csalódást okozó előző albuma után ez az új kifejezetten jóra sikeredett. A dance-s, mégis valamilyen szinten egyedülálló stílus már sok előadónak sikert hozott, így a Disney-sztárnak is: Miss Gomez albuma ugyanis első helyen debütált a Billboard albumlistáján. Habár a lemezen a dalok nagyon hasonló hangzásúak, van rajta egy-két kiemelkedő alkotás: a B.E.A.T és az Undercover az év partyszámai. Az album egyetlen kifogásolható része a dallistája: a centrális pozícióban elhelyezett legrosszabb dal (Forget Forever) miatt nem érezzük olyan jónak az albumot, ami meglepő, tekintve, hogy a másik 10 dal mind nagyon élvezhető.
3.) 30 Seconds to Mars - Love Lust Dreams + Faith
Ez az album számomra az év meglepetésre: sose voltam rockos fiú, az egyetlen rockbanda, akiket meg tudtam hallgatni, a Muse volt; a 30 Seconds to Mars-sal pedig további fenntartásaim voltak, hiszen régebbi dalaikat nagyon nem szerettem. Új albumuk vezető kislemeze, az Up in the Air azonban felkeltette az érdeklődésem: meghallgattam a lemezt. A stílusát ugyan nem tudnám definiálni, mégis magával ragadó: Jared Leto hangja jobb mint valaha, a zene pedig lélegzetállító: magával rántja a hallgatót egy mágikus, fiktív világba, melyben az élet elemei: a szerelem, a vágy, az álmok és a hit egymással harcolnak. Mindegyik dal ennek a csatának egy gyönyörű szikrája. Kedvenceim az Up in the Air, valamint a zseniális szövegű End of All Days. Szintén fontosnak tartom megemlíteni a The Race vagy a Convergence című dalokat, hiszen ezekben a zene annyira tökéletesen harmonizál a dal témájával, hogy tényleg egy versenybe vagy egy konvergens sorozatba csöppenünk hallgatása közben. Azt kell mondjam, már bánom, hogy nem mentem el a VOLT-ra, hogy halljam az albumot élőben.
2.) Lady Gaga - ARTPOP
Azt kell mondjam, szkeptikusan álltam hozzá Lady Gaga visszatérő albumához, hiszen a promóciós kislemezek, az időközben kijövő dalelőzetesek, valamint az iTunes fesztiválos fellépés szépen lassan kiirtották belőlem az Applause által keltett lelkesedést az ARTPOP iránt. Amikor azonban egyben meghallgattam az albumot, mintha hipnotikus hatással lett volna rám, a korábban már hallott és utált számokra is önfeledten buliztam a szobámban. Az Aura-t például az iTunes fesztiválon alig bírtam végighallgatni, de negyedik vagy ötödik hallgatás után nem bírtam leállni, mostanra pedig kedvenc Gaga-számaim egyike lett. Nem tudom, mit kevertek a producerek ebbe az albumba, de azt tudom, hogy minél többször meghallgatom, annál jobban tetszik, hiszen egy nagyon ütős dance-album a Gagára jellemző őrültséggel megfűszerezve. Habár nem lett az évtized albuma, - ahogy azt a kiadó beharangozta - egy erős második helyet megérdemel a listámon.
1.) Natalia Kills - Trouble
El is érkeztünk az első helyezetthez, melyet nem csak az év, de az évtized legjobb albumának is tartok. A zseniális brit énekesnő, Natalia Kills idén végre kiadta a szintén elképesztően jó Perfectionist követőjét, a Trouble-t. Az első pillanattól kezdve nagyon vártam az albumot, hiszen Natalia-t egy zenei zseninek gondolom, valamint az előfutár, a Problem az év legjobb dalai közé tartozik. Ezért amint tehettem, meghallgattam az albumot, ami nem okozott csalódást. Miss Kills egy olyan pop-dance stílust képvisel új albumával (is), mely tökéletesen egyensúlyozik az elvont és a népszerű zene közötti vékony vonalon, ezzel távolodva el mind a sablonos, mind az élvezhetetlen stílustól. A szövegekbe ugyanúgy nem csúszott hiba, Natalia olyan szövegeket ír, hogy gyakran esik le tőlük az állam: a személyes kedvencem, azt hiszem, a Marlboro Lights-ban hallható "Save the words you've rehearsed - we both know I won't be fine". Azt hiszem, a végtelenségig tudnám dicsérni az énekesnő második albumát, de száz szónak is egy a vége: a Trouble az évtized legjobb albuma, és ezen csak egy következő Natalia-album tud esetleg változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése