A napunk Jake Bugg koncertjével kezdődött, aki délután négytől performált a Nagyszínpadon. Az alig 20 éves brit énekesnek egy száma fogott csak meg engem a fesztiválra való zenei felkészülés folyamán - ez a koncerten is változatlan maradt. A Two Fingers alatt tök jót buliztunk, de egyébként a koncert számomra inkább volt jellegtelen, mint jó. Jake hangja amúgy sem volt a kedvencem - szerintem elég gyenge és éretlen - de ez a fellépés közben fokozottan átjött. Az énekes továbbá szinte alig mozgott a koncert közben, egyszer sétált ki csupán a roppant hosszú kifutóra. Összességében azonban jó napnyitó előadás volt annak ellenére, hogy egy későbbi idősávban gyenge lett volna.
Utána következett az Imagine Dragons, akik miatt megvettem a hetibérletem, és akik fellépését talán legjobban vártam az egész fesztiválon. Mivel már Jake Bugg-ot is végighallgattuk, nagyon jó helyünk volt, a harmadik-negyedik sor közepén álltunk. A Dan Reynolds vezette banda nemcsak zseniális bulit csapott a közönség sorai között, de elsőrangú koncertet is adott. A színpadon elszórt hatalmas dobok nagyon jó látványt nyújtottak, és a felerősített basszus a daloknak is kedvezett. Dan roppant energikus volt, végig ugrált, énekeltette a közönséget, kommunikált a rajongókkal. A setlist érdekes volt, hiszen az együttes a végére sűrítette összes nagy slágerét (On the Top of the World, Demons, Radioactive) - az egyik legjobb pontja mégis az volt, hogy a Catching Fire-höz készült Who We Are-t is előadták, amit kevesen ismertek ugyan, én viszont remekül buliztam rajta. A legnagyobb parti mégis akkor tört ki, amikor a banda a Song 2-t kezdte el játszani a blur-től. Az amúgy is nagyon jó hangulatú dal közönségfelfokozó hatásán az is dobott, hogy azt még azok is ismerték, akik nem az Imagine Dragons, hanem a későbbi fellépők miatt álltak ott az első sorokban. Összességében a fesztivál legjobb koncertje volt véleményem szerint.
A 19:30-kor kezdődő Placebo előtt úgy döntöttünk, kivonulunk a közönség közepéből látván, mennyi elvetemült és agresszív rajongó próbál előre törekedni a rockbanda koncertje előtt. Az együttes viszont még a hátsó sorokból is jó volt. Habár a reflektorok színváltakozásán kívül semmi nem történt a színpadon, a Placebo zenéje annyira jó, hogy még így is öröm volt hallgatni.
Az encore-ról azonban eljöttünk, hogy odaérjünk a Tom Odell végére, és halljuk az énekes leghíresebb dalát, az Another Love-ot. Korán érkeztünk, és még két dalt végig kellett hallgatnunk, mire a brit énekes eljutott legnagyobb slágeréhez. Ez alapján a három dal alapján Tom koncertje elég unalmas volt, nem igazán történt semmi. Ott ült a zongoránál, az együttes játszott, világoskék reflektorfény világította meg a színpadot, az énekes néha énekelt (habár a vokál nélküli részek fölényben voltak), de nem igazán történt semmi abban a 15 percben, amíg ott voltunk.
Az encore-ról azonban eljöttünk, hogy odaérjünk a Tom Odell végére, és halljuk az énekes leghíresebb dalát, az Another Love-ot. Korán érkeztünk, és még két dalt végig kellett hallgatnunk, mire a brit énekes eljutott legnagyobb slágeréhez. Ez alapján a három dal alapján Tom koncertje elég unalmas volt, nem igazán történt semmi. Ott ült a zongoránál, az együttes játszott, világoskék reflektorfény világította meg a színpadot, az énekes néha énekelt (habár a vokál nélküli részek fölényben voltak), de nem igazán történt semmi abban a 15 percben, amíg ott voltunk.
A Skrillex előtt olyan messze vonultam a Nagyszínpadtól, amennyire csak tudtam (hiszen ha egy elromlott konyhai robotgépet akarnék hallgatni, azt otthon is megtehetném), és Miles Kane koncertjére mentem. Az énekes az A38 sátorban játszotta könnyű rockzenéjét, és egy jó koncertet adott.
Utána következett a Clean Bandit, melyet nagyon vártam, hiszen nagyon szeretem a zenéjüket. A koncert eleje azonban egyáltalán nem volt jó, mivel a hangosítással probléma adódott, és az első négy szám közben (melyek közé tartozott a személyes kedvencem, a Dust Clears is) a hegedűt és az énekesnőket alig lehetett hallani. Miután a technikát megszerelték, sokat javult a színvonal, azonban egy idő után feltűnt, hogy akkor is lehet hallani a vonós hangszereket, amikor senki nem játszik rajtuk. Ennek ellenére a Rather Be közben lelkünket is kiadva ugráltunk-énekeltünk.
Eredeti terv szerint maradtunk volna R3hab-re és Madeonra, azonban ez utóbbi DJ az utolsó pillanatban lemondta a fellépését, így a Clean Bandit után hazaindultunk.
Legjobb koncert: Imagine Dragons
Nap minősége: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése