Sziget negyedik nap

Azt hiszem, ez lesz az eddigi legsemmitmondóbb és egyben legrövidebb poszt a blogomon, mert a szombat lineupjának selejtességére már előzetesen rájöttem - eredetileg ezt a napot akartam kihagyni, nem a keddet. Végül az, hogy a color party-t szombatra tették, győzött meg arról, hogy el kell mennem aznap is a Szigetre.

Mivel lényegében a color party volt az oka annak, hogy nem hagytam ki a szombati napot, és a koncertek nem vonzottak annyira, 19:00-ra mentünk ki a Szigetre... illetve ez volt tervbe véve, ugyanis szobatársaim lassú készülődése miatt 20 perc késéssel értünk oda, ezzel lekésvén a nap egyetlen jó pontját - de ha már kint voltunk, megnéztük, mit tartogat a fesztivál negyedik napja számunkra.
A Madness-t a korábban már említett készülődés során nyuggerrocknak tituláltuk, úgyhogy arra csak egykét percre néztük be, de nem hagyott bennem mély benyomást. A BossHossból is elkaptunk egykét hangot, de mivel a duó Németországból származik és countryzenét játszik, ez is inkább vicces volt, mint jó.
Ezután következett a Jagwar Ma koncertje, ami talán az egész Sziget mélypontja volt (lehet, hogy már mondtam ezt másik koncertre is). Annyira unalmas, jellegtelen, repetatív és szörnyű volt, hogy a második szám után ki is jöttünk. Illetve csak azt hiszem, hogy a második után, mert a dalokat nem igazán lehetett elválasztani egymástól, mindegyik lüktető dobból, négy hangú szintetizátorból, valamint gyenge énekből állt.
A Prodigy koncertje jól indult, az Omen alatt - mivel az a kedvenc elektronikus számom - hatalmasat partiztam. De ahogy haladt előre a koncert, és a kissé kiöregedett és félelmetes tagok folytatták az előadást több negatív gondolat is felötlött bennem velük kapcsolatban. Egyrészt a mellettem álló lány könyöke a bordáim között, másrészt az, hogy milyen szomorú lelki világa lehet egy olyan embernek, akinek még a zenéjébe is ennyi agresszió tükröződik át - erre a rapper (?) üvöltése is ráerősített. A party mindazonáltal jó volt, a nagy slágereket (pl. Firestartet) pedig élvezet volt hallgatni, a kivetítésre rakott effektektől viszont a koncert végére már lüktetett a fejem.
A Crystal Fighters annyira nem érdekelt, hogy ott várjunk rá a melegben és a tömegben háromnegyed órán keresztül, úgyhogy inkább kivonultunk. Út közben elkaptunk egykét hangot legutáltabb bandám, a Budapest Bár előadásából, ami pontot tett az i-re.
Nap színvonal: 2/10
Legjobb koncert: The Prodigy