Cee Lo Green showjáról tehát átmentünk az A38 sátorban fellépő Band of Skulls koncertjére, akik - bár nem ismertük egy dalukat sem - jó zenét játszottak, és élvezhető koncertet adtak.
Utána - mivel sem a Manic Street Preachers, sem Angel Haze nem érdekelt minket annyira - élelemért néztünk, de azért evés közben belehallgattunk mindkét koncertbe. A bandából szinte semmi nem maradt meg, tehát minden bizonnyal unalmas volt, az amerikai rapper pedig annak a tipikus fajtának hallatszott, aki inkább üvölt, mint rappel. Összességében, azt hiszem, jó, hogy nem mentünk be egyik koncertre sem.
Az estét Kelis zárta számunkra, aki egy órát késett - még az egész napos fél órás csúszáson felül is további felet. Érdekes volt azonban, hogy mivel az énekesnő az elmúlt években teljesen átalakult stílusát tekintve, dalait is másképp adta elő. Kelis új, művészies, dívás stílusához remekül illett, hogy a Calvin Harris-szel közös Bounce-ban az amúgy hallhatóan gép generálta zenét a koncerten egy trombita játszotta. Csalódás volt azonban, hogy a Milkshake-ből - a legjobb és leghíresebb számából - alig két percet énekelt csak, és nem adta elő végig a dalt.
Az eső, a tömeg és a fáradtság miatt Kelis után hazaeredtünk, habár azt hallottam, hogy a Klaxons-koncertre megérte volna ottmaradni.
Nap színvonal: 5/10
Legjobb koncert: Kelis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése