Az időjárás nem kedvezett nekünk, ugyanis egész délelőtt és kora délután szakadt az eső, de ez nem tántorított el bennünket: mire a Mary Popkids koncertje délután négykor elkezdődött, mi már a Nagyszínpad előtt várakoztunk előző napi helyünket megtartva, a harmadik sorban. A magyar együttes zenéje nem volt rossz, azonban a zivatar, valamint az, hogy a tervezettnél egy órával később értünk ki a fesztiválra teljesen elrontotta a hangulatomat, így valahogy nem tudtam élvezni az amúgy is felejthető partit. Habár az énekesnőnek jó hangja volt, a színesbőrű énekes (igen, nem tudom a neveket) minden igyekezetével azon volt, hogy elfeledtesse az emberekkel, hogy az időjárás ellenük dolgozik, Sanyóca nekem azóta antipatikus, hogy először kinyitotta a száját a VIVA műsorvezetőjeként.
17:45-kor azonban teljesen felpezsdült a hangulat, amikoris a Bastille megkezdte koncertjét. Eleve az, hogy a Bad Blood-dal kezdtek, tökéletes alaphangot adott a shownak, hiszen szerintem ez az együttes legjobb dala, ráadásul pörgős, mégsem olyan sablonosan slágeres, mint a Pompeii. Ahogy előrehaladt a koncert, elállt az eső, és egyre jobban élveztük a csütörtöki napot, megnyílt előttünk a Bastille performanszának legfőbb erénye, mégpedig a spontanaitás és a közvetlenség. Dan egyrészt nagyon vicces volt, és az egész közönséggel úgy kommunikált, mintha a legjobb barátai lennénk. A zseniális humorérzékű énekes ilyeneket mondott, hogy "Sing along! Please?" vagy "Is everybody feeling allright? Well, not for too long, because we're going to sing our super depressing song right now. Yaay". További pozitívum, hogy ő volt az egyetlen külföldi előadó (legalábbis azok közül, akiket láttam), aki magyarul is megköszönte a nagyérdeműnek az ovációt, valamint, hogy hirtelen ötlettől vezérelve felmászott a színpaddal szemben lévő legalább 20 méter magas emelvényre, és ott énekelt végig egy dalt.
A Bastille után elérkezett az a pillanat, amire a legjobban vártam a Szigettel kapcsolatban: Lily Allen fellépése. A brit énekesnő showja már akkor is megnevettetett és lenyűgözött, amikor még csak a színpadot rendezték át, ugyanis felvittek 20 gigantikus cumisüveget - ezek között performált Lily egész koncert alatt. Azonban annak ellenére, hogy alapvetően jó volt kedvencem előadása, főleg mert játszotta két kedvencemet is tőle (Hard Out Here és The Fear) több dolog is hibádzott benne. Egyrészt az énekesnő nagyon dekoncentrált volt, időről időre hátrament a backstagehez ezért-azért, a Somewhere Only We Know alatt pedig elfelejtette a dal szövegét. A táncoslányok is roppant kínosak voltak, inkább hatottak fölöslegesnek és erőltetettnek, mint látványosnak. De a legzavaróbb számomra az volt, hogy senki nem partizott rajtam kívül, mindenki a következő koncertet várta már.Ami el is érkezett idővel és nagy nyomakodások után. A Macklemore & Ryan Lewis koncert - melyen jó helyen álltunk - meglepően jó volt. Habár a duónak annyira kevés dala van, hogy Mackelmore inkább beszélt, mint énekelt, a közönség őrjöngött a másfél órán keresztül. A rapper látszólag nagyon odavolt Budapestért és a magyar rajongóiért, hiszen folyamatosan minket dicsért, mi pedig ezért őt éljeneztük. Ez volt az élet körforgása csütörtök este fél 10-től 11-ig. Ennek megkoronázása az volt, amikor a végén piros-fehér-zöld (illetve elfuseráltan narancs-fehér-zöld) konfettik hullottak alá, és a rapper egy magyar zászlót lengetve futott ki a kifutóra. Mindezek mellett, amikor Macklemore rappelt, az is elsőrangú volt: kevés az olyan rapper, akik élőben is jól teljesítenek, de az idei Grammy-sztár közéjük tartozik. A végén lévő enyhe 20 perces monológ elég furcsa volt, amikor személy szerint bemutatta a bandáját, boldog születésnapot kívánt a táncosának, megjegyezte, hogy hegedűse magyar, és még egy párszor hízelgett a nagyérdeműnek. Ezután pedig, csak hogy ne dumával zárja a koncertjét, eljátszották az egyébként a show közepén már elhangzott Can't Hold Us-t - immár másodszorra. Összességében azonban a Sziget legnagyobb partiján vehettünk részt.
A Stromae-re is menni szerettünk volna, de mivel betelt, az A38 sátor előtt pedig további 10ezer ember állt, inkább hazavonultunk, melyet - mint később a botrányokról szóló cikkekből megtudtuk - jól tettünk.
Legjobb koncert: Bastille
Nap minősége: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése